Különleges lények is élhettek az emberek között – ha ez így volt, azzal a piramisok születését is könnyebb volna megmagyarázni

Mindenki ismeri Dávid és Góliát történetét, amely szerint Izrael későbbi királya egyetlen jól irányzott parittyakővel leterítette filiszteus ellenségét, a hatalmas termetű Góliátot. Bár a harc ebben az esetben inkább jelképes értékű volt, ennek kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy éltek-e valaha óriások közöttünk.

A Szentírás alapján 3,2 méter magasra becsült Góliát mellett a görög mitológia titánjai, küklopszai is a gigászi lények közé tartoztak. Többen is úgy vélik, hogy ezek valós alakok lehettek, bár óriáscsontokat, kettős fogsorral rendelkező koponyákat egyelőre senkisek sem sikerült felmutatnia.

Elképzelhető, hogy az efféle legendák az átlagosnál magasabb emberek miatt kaptak szárnyra. Az 1172 és 1196 között uralkodó III. Béla magyar király például a maradványai tanúsága szerint 190 centiméter magas lehetett, ami ma is tekintélyes termetnek számít, akkoriban pedig egy fejjel magasodhatott az átlagemberek fölé.

Az orvostudomány is ismeri a gigantizmus (óriásnövés) nevű betegséget, ami a növekedési hormon gyermekkori túltermelődését jelenti. Ilyenkor egy jóindulatú daganat áll a háttérben, amiatt állít elő túlzott mennyiségű növekedési hormont az agyalapi mirigy.

A néprajzkutatók szerint az óriások csupán a természeti erők megszemélyesítői, amelyekkel az ősi embereknek még igen keményen meg kellett küzdeniük. A görög, kelta és skandináv mitológiák viszont azt állítják, hogy az óriások az emberek előtt uralták a bolygót, de aztán az istenek elpusztították őket.

Az óriások távoli hegyek mögött, messzi szigeteken laktak, sokan ezzel magyarázzák, hogy ma már nem lelni nyomukat. Léteznek azonban olyan ősi építmények (akár az egyiptomi piramisok is ide sorolhatók), amelyek létrejöttét sokkal egyszerűbb volna megmagyarázni, ha tudnánk, hogy hajdan tényleg éltek köztünk óriások.