Keresés

Elérhetőségek

Központi e-mail cím
info [kukac] promotions.hu

Szerkesztőségi e-mail cím
szerk [kukac] promotions.hu

Ügyvezető
maxi@promotions.hu

Programok beküldése
programok@promotions.hu

„Itt az ideje tiszta vizet önteni a pohárba” - kifakadt az énekes

„Itt az ideje tiszta vizet önteni a pohárba” - kifakadt az énekes

Színes

„Itt az ideje tiszta vizet önteni a pohárba” - kifakadt az énekes

Színes

Helmeczi Benjamin 16:56

A Dirty Slippers énekese, Lobó-Szalóky Lázár exkluzív interjút adott nekünk az elmúlt évek kapcsán.

Az elmúlt hetekben a magyar sajtóban több vezető oldalon és TV műsorban is szó esett a Dirty Slippers zenekar újabb tagcseréiről. 2009 óta a zenekarban számos zenész megfordult már, a jelenlegi, unikális felállás azonban rögtön szemet szúrt nekünk is, hiszen a Bodrogközy Rita és Lobó-Szalóky Lázár szerzőpáros mellé két igen csak szép referenciával rendelkező kolléga érkezett.

Így felkerestük a Pro Arte-díjas frontembert és feltettünk neki a nagy kérdést, a kíméletlenül őszinte válaszain pedig dobtunk egy hátast. Az énekes nyilatkozatát változtatás nélkül, teljes egészében közöljük.

– Mit gondolsz a rajongók hogyan fogadják azt, hogy közel egy futball csapatnyi zenész megfordult Nálatok az elmúlt tíz évben? 

– Köszönöm a remek kérdést és engedjétek meg, hogy teljesen őszintén válaszoljak. Ezt a zenekart én hoztam létre még gimnazista koromban. A tanáraim közül is sokan csak legyintettek, hiszen nem tartottak sem különösen jó énekesnek, sem gitárosnak, annak ellenére, hogy 15 éves koromban már az egyik legjobb magyar rock zenekar, a Supernem előtt léphettünk fel, utána pedig rögtön következett egy koncert a Petőfi Csarnokban, Budapesten. Azt hitték, a Dirty Slippers egy múló hóbort, amit majd abbahagyok, de én gyerekkorom óta tudtam, hogy ez a pályám. Istennek hála ebből is élek annak ellenére, hogy 2014-ben végeztem a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészkarán, így lehetne akár civil állásom is.

Maximalista vagyok, ami abban nyilvánul meg, hogy a nemzetközi zenei élet kiválóságait figyelem nap, mint nap és tőlük próbálok tanulni, legyen szó akár a stúdiómunkáról, dalszerzésről vagy akár egy PR-kampányról. Sajnos azt vettem észre, hogy ez a töretlen fejlődésre való vágyakozás eddig Bodrogközy Rita szerzőtársamra és rám volt jellemző. A korábbi zenésztársaink - annak ellenére, hogy hálás vagyok a munkájukért természetesen - nem tudták felvenni azt az elképesztő, már-már gyermekkori lelkesedést ami ehhez a pályához szükséges. Ez nem az a szakma, ahol egy percre is elkényelmesedhetsz, nem fér bele a lustaság, hiszen mindig jönnek újabb - és újabb kiváló zenekarok, akik ugyanazokra a helyekre szeretnének bekerülni, ahová Te, ugyanazokban a műsorokban "követelnek" tehetségük alapján helyet, ahol Te szerepelsz. 

Továbbá fontos kiemelnem azt is, hogy mi a közönségért vagyunk és nem fordítva. Az én dolgom az, hogy a koncerteken, az online térben vagy a rádióban a dalaimat hallatva az embereknek valódi érzéseket adjunk át, vigasztaljunk, ha kell és boldogságot, motivációt és erőt meríthessenek belőlünk. Voltak akik ezt nem így gondolják és azt hiszik én ülök fordítva a lovon. Több volt zenésztársam az USA-ba, volt akiket Európa turnékra vittem magammal, vagy épp olyan szenzációs fesztiválokra jutottak el, mint az Arad Open Air Fesztivál, vagy épp a Campus Fesztivál. Ezek nem természetes dolgok, ez mind áldások egy zenész életében, voltak akik ezt nem becsülték meg kellőképpen.

Itt az ideje tiszta vizet önteni a pohárba! Zenekarban játszani nem könnyű feladat: szakmai alázat, szorgalom, kitartás, hit, rengeteg áldozat, empátia, csapatszellem, örökös fejlődésre való törekvés mind kell hozzá és ami a legfontosabb: jó embernek is kell lenni, hiszen a nehézségeken is együtt kell átmenni. Nálunk pedig ez soha nem volt meg úgy, ahogyan erre én vágytam. Zenekar vezetőként nem maradt más választásom, mint újra formálni a csapatot. Persze sokaknak a legegyszerűbb engem szidni vagy megmosolyogni a tagcseréket, de ezek a lépések mind a produkciót viszik előre és a közönség maximális tisztelete miatt történik, számomra pedig csak ez számított mindig. Ferenczi Bebi dobos és Tóth Zsombor basszusgitáros kiváló a csapatszellem, inspiráljuk egymást, én pedig erre vágyok már oly régóta.

Borítókép: Lobó-Szalóky Lázár