Egy macska, aki hőstettével örökre beírta a nevét a történelembe

Simon egy egyszerű, fekete-fehér kóbor macska volt mielőtt hőssé vált volna, és a Hong Kong-i Stonecutters sziget dokkjai közt küzdött a mindennapi betevőért. 

Az igaz, hogy a macskák gyűlölik a vizet? És fürdeni is utálnak?

Olvass tovább...

Olvass tovább...

1948 márciusában egy brit tengerész, név szerint George Hickinbottom szúrta ki a cicát, akit a kabátjába bújtatva csempészett fel a hajóra. George úgy vélte, hogy a fedélzeten jól jönne egy macska, hiszen a vízi járművükön meggyűlt a bajuk a patkányokkal. A rágcsálók nagy veszélyt jelentettek az élelmiszer ellátmányra, ráadásul a személyzet egészségügyi állapotát is vásárra vitték.

Így lett Simon az HMS Amethyst legénységének a tagja.

Ez időtájt Kínában egy véres polgárháború zajlott éppen. 1949-ben az Amethyst parancsszóra elindult a Jangce folyón Sanghajból Nankingbe. Mivel Nagy-Britannia nem vett részt a kínai konfliktusban, nem volt várható, hogy belebonyolódnak a konfliktusba. A brit tisztviselők úgy gondolták, hogy az Amethyst eljuthat Nankingba a tűzszünet vége előtt, ami április 21-én járt le. Sajnos azonban ez nem így történt.

Robbanás rázta meg a hajót.

Összességében több mint ötven lövedék találta el az Amethystet, ami végül egy félre eső kisebb folyású folyóvízben talált menedéket. A kapitánnyal együtt tizenkilenc férfi vesztette életét, és további huszonhét fő sebesült meg.

Simon is megsérült. A hajót ért robbanás a védtelen macskán hatalmasat dobott, ráadásul a törmelék szilánkok eltrafálták a lábait és a hátát is, plusz égési sérüléseket is szerzett. A fennmaradó legénység első blikkre azt hitte, hogy a macska is a támadás áldozata lett, mivel nem találták sehol. Pár nap múlva Simon előmerészkedett, és a gyengélkedőbe vitték. Meglehetősen rossz állapota ellenére sikerült talpra állítani.

Igen nagy vigaszt nyújtott jelenlétével a megtört legénység tagjai számára, amolyan lelki támaszként funkcionált, sőt, még feladatát is képes volt elvégezni, hiszen minden erejét megragadva vadászott az aranyat érő élelemre veszélyként leselkedő patkányokra.

Az Amethys megkísérelve a lehetetlent, az eredménytelen tárgyalásokat a kínaiakkal megunva, az éj leple alatt a nyílt tengervíz felé vette az irányt. A 101 napig tartó fogság után újra csatlakozhattak a flottához. Szerencséjük is volt.

A macska tényleg érti a nevét?

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A hajó, a legénység és Simon 1949. november 11-én hazaérkeztek Angliába, ahol hatalmas üdvrivalgás fogadta őket, majd a médiában is hatalmas hírverést kaptak. A macska hatalmas népszerűségnek örvendett, rengeteg ajándékot, levelet és macskajátékot küldtek neki a bátorságát elismerő rajongói.

Simont Dickin-medállal is jutalmazták. A Dickin-medál a legmagasabb brit kitüntetés, amelyet egy állat a nem mindennapi bátorságáért kaphat.

Sajnos a díjátadót Simon nem érhette meg. A neves ünnepség előtt két héttel megbetegedett, majd pár nap múlva meghalt. Az egyik tisztelője az alábbi szavakkal búcsúzott a hőstől:

„Simon szelleme csendben elindult a tenger felé”.

^{(via Mentalfloss)}