promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
A világhírű cseh csontkápolna maga a megtestesült horror

A világhírű cseh csontkápolna maga a megtestesült horror

Borítókép:  Profimedia
Színes
Kategória fejléc

A Schwarzenberg család 1870-ben semmi különöset nem csinált, csupán megbízást adott František Rint fafaragónak, hogy rendezze kicsit át a templomban és a környékén tornyosuló óriási csonthalmokat. Az élénk fantáziájú mesterember nem tétlenkedett, kimaxolta a hátborzongató művészeti alkotás fogalmát. A világ pedig azóta is a csodájára jár.

[[adv]]

A festői szépségű Kutná Horában található, a mintegy 420-450 ezer csontból és 50-60 ezer emberi koponyából feldíszített építmény, ami a 18. században nyerte el végső formáját.

A cseh kisváros az ossziárium nélkül is a turisták egyik kedvenc helye lenne, hiszen többek között a belváros 1995 óta az UNESCO által nyilvántartott világörökség része, és Európa egyik legszebb gótikus temploma is itt található. A csontház azonban erősen megtoldja az attrakciók sorát, és tízezerszámra vonzza magához a bizarr installációkra éhes közönséget.

A sztori tehát 1870-ben érte el a csúcspontját Rint mester mutatványa után, azonban arról is kell ejtenünk néhány szót, hogy az alkotás nem előzmények nélküli, nem kellett hozzá messzi földről alapanyagot hozni, merthogy a területen történt események brutálisan megdobták a temetőben a halottak számát.

Tombolt a pestisjárvány, majd a huszita háborúk kegyetlenségei következtek, a hely pedig elfogyott. Később a temető megszűnt, a csontvázakat pedig a kápolnában és a templom körül helyezték el. 1511-ben egy szerzetes kezdte piramisokba rendezni a csontokat, mielőtt Rint nekilátott volna még szisztematikusabban és precízebben egymásra pakolni a maradványokat.

Kutná Hora amúgy a középkorban az egyik leggazdagabb cseh városnak számított, a helység bőségét a 13. században kezdődő ezüstbányászat alapozta meg. Egy bő egyórás séta keretében ma is bejárható a bánya, így aki a múlandóság megtapasztalása után kicsit lazább programokra vágyik, az bátran nevezzen be az útra, persze csak azután, hogy megtekintette a belvárost, hiszen az is felejthetetlen élmény. És ezt már ugyebár az UNESCO is elismerte.