50 évig hallgatott, aki mindkét atomtámadást túlélte – kisfilm

[[adv]]

Jamagucsi Tsutom a világtörténelem mindkét atomtámadását túlélte. 1945. augusztus 6-án ugyanis Hirosimában dolgozott, amikor az amerikai légierő atombombát dobott a japán városra.

Az apokalipiszis első fejezete után úgy döntött, hazatér a családjához, Nagaszakiba. 

A Jamagucsiról készített megrázó erejű kisfilmet a CNN júliusban tette közzé. Mint kiderül, vasúttal utazott Hirosimából Nagaszakiba Japán egyik legszerencsétlenebb embere, aki egyben a legszerencsésebb is. Hirosimában üzleti úton járt, mérnöki hivatása részeként. Az utcán élte át az atombomba-támadást, a földhöz vágta őt a robbanás,

utána minden sötétségbe borult és lángot kapott körülötte.

A füsttel telítődött levegő miatt nem tudtak lélegezni az emberek. Nem látott és nem hallott ezután semmit, egy időre a csend lett az úr. Azt sem tudta, hogy hol van, órákkal később jött rá, hogy életben maradt. 

Csernobil mellett csodát tett a természet, de veszélyben lehet

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Fogalma sem volt róla, hogy mennyi idő telt el: csöngött a füle, alig tudott lábra állni.

Miközben sérült és élettelen testek hevertek szanaszét a romok között, el tudta látni a sérüléseit. Még mindig sokkos állapotban másnap utazott vissza a családjához a Hirosimától 300 kilométerre délnyugatra fekvő Nagaszakiba. Elmesélte a családjának, mit élt át, a csodát, hogy életben maradt, majd két nappal később újra dolgozni ment, még mindig remegő kezekkel. 

Az oroszok bedühödtek, és megcsinálják saját Csernobil-sorozatukat

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Augusztus 9-én 11 órakor viszont az amerikaiak a világtörténenelem második (máig utolsó) atomtámadásaként Nagaszakaira is bombát dobtak. Jamagucsi másodszor is átélte ugyanazt, éppúgy elveszítette az eszméletét, de megint életben maradt.

A felesége és a gyermekei is megsérültek és sugárfertőzést kaptak, ő pedig hónapokig nem beszélt az újabb sokk hatására.

Az újabb atomrobbanás élménye innentől kezdve meghatározta a nappalait és az éjszakáit, valamint az álmait. Ötven éven át nem beszélt az emberiség egyik legnagyobb tramuájáról, végül 2005-ben nyilatkozott róla, a családtagjai is ekkor tudták meg a részleteket, és az ENSZ-ben beszédet is tartott 89 évesen.

A nukleáris technika nagy ellenlábasaként soha senkinek nem kívánta, hogy átélje azt, amit ő.

94 évet élt, nyugodt szívvel halt meg, mert úgy érezte, hogy teljesítette a küldetését.