A jakuza egykori kisfőnöke napjainkban a konyhán görnyed

Az amerikai filmekben jobbára az olasz, olykor az ír gyökerű maffiózókat látjuk állandóan saját éttermeikben, kocsmáikban lebzselni, akik pénzmosodának, vagy szimplán időtöltésre használják a vendéglátóhelyeket. Japánban jelenleg is működik egy étterem, melyet az egyik volt helyi nehézfiú működtet, sőt maga is a konyhában görnyed, s főzi az íncsiklandozó ételeket.

Takasi Nakamotóról van szó, akit meglátogatott a Guardian, s riportot közölt a tésztákra szakosodott vendéglátóhelyiségéről, a Daruma-yáról. A szemüveges, vicces sapkás, kötényes külső bűnökkel terhelt belsőt rejt, amiről a férfi maga vallott a lapnak műszakja lejártával egy közeli kocsmában. Júliusban könyv jelent meg róla, a kurumei egyetem kriminológiai tanszékének tanára írta.

Jakuzának lenni nem egy karrierút, és nem olyan, mintha az ember egy vállalatnak dogozna. Kitörési lehetőség volt fiatalon csatlakozni a maffiához. Mindent megtettem volna a csoportért, kemény bűnöző voltam, na

– mesélte Nakamoto, aki a jakuza kitakjúsúi csoportjának, a Kudo-kainak volt az egyik vezetője. Nem viccel, összesen nyolc évet töltött börtönben, a büntetést azért szabták ki rá, mert gengsztertársaival felforgattak egy kínaiak által működtetett masszázs szalont. Az ok: a tulaj nem fizetett a jakuzának védelmi pénzt. A Kudo-kai nem kispályázott: 2000-ben kézigránátot hajítottak Abe Sinzó miniszterelnöki reizdenciájára, később ugyancsak gránátot dobtak a helyi kínai konzulátusra, és természetesen gyilkoltak is.

A jakuza általában nem támadott civilekre, nőkre, a Kudo-kai azonban más volt. Az emberek nem tanúskodtak a tagok ellen, mert féltették az életüket

– mondta el a lapnak Masataka Yabu, a kitakjúsúi szervezet bűnözés elleni főosztályt vezette a rendőrségen. Ma már nincsenek védett jakuza főnökök, akiknek nem lehet leírni a nevét az újságban, s azok a cégek sem maradnak rejtve, akik hallgatólagosan, üzleti haszonban reménykedve együttműködnek a maffiával.

Én akkor csatlakoztam a jakuzához, amikor a szervezet ereje teljében volt. Nem a pénzről, a menő ruhákról, csillogó autókról szólt a dolog, hanem arról, hogy mi vagyunk a japán macsó megtestesítője, aki egy életcélért küzd, s nem mernek az útjába állni

– magyarázta Nakamoto, aki a középiskolát is abbahagyta, s amikor a jakuzához csatlakozott, épp ingatlanügynökként kereste a kenyerét. Hivatali ügyeket intézett a maffiának, főzött a felettesének és beszedte a védelmi pénzeket. Amíg a börtönben csücsült, meghalt a bandája feje, ő pedig felhagyott addigi életével. Bár egy helyi szociológiai felmérés szerint a hozzá hasonló, jakuzából kiugrott férfiak 80 százalékát nem alkalmazza senki, ő mégis kapott munkát. Nem véletlen, hogy igen hálás érte.

A körülöttem lévő emberek nagyon bátorítottak, hogy csináljam a munkát, pedig őszintén szólva abba akartam hagyni. Végül dolgozhatom tovább, pedig az esélyek nem emellett szóltak. A dolog általában nem úgy működik, hogy az ember ma nehézsúlyú bűnöző, holnap meg elkezd normális életet élni. Nekem nem a nulláról kellett indulnom, hanem mínuszról.

(Gaba)