Ostrom alatt álltunk: egy nem várt, szőrös lény bukkant fel a szerkesztőségben

Mi itt a Promotions-ben szeretjük az állatokat: Zsolt kolléga egy cizellált lelkületű ebet hozott el nemrég egy menhelyről, a tulajdonosunknak pedig négy kutyája és több macskája van. Nekem is volt mindkettő, amíg otthon kertes házban laktam.

Szóval szeretjük a kedves, szőrös házi lényeket, ezúttal azonban megálljt kellett parancsolni érzelmeinknek. A hétvége óta ugyanis ostrom alatt álltunk: a szerkesztőség melletti lichthofba beköltözött egy nyest. (Onnan gondoljuk, hogy nem nyuszt, hogy előbbi bejár a városba a wikipédia szerint, a másik nem.)



Az állatra kedd hajnalban nyitott rá tulajunk a mellékhelyiségben. A fényudvarra nyiló ablakon át mászott be a mosdókagylóba, s az igazak álmát aludta, amíg egyszer csak nyílt az ajtó. Röpke szempárbaj után mindketten taktikát váltottak: Maxi barikádépítésbe fogott, nyest barátunk pedig a lehetséges menekülőutat kereste.

A nyestek a leírások szerint életterük beszűkülése miatt sűrűn bejárnak a városba, s a padlásokon, autók motorháztetője alatt húzzák meg magukat, s ha megszoknak egy helyet, nem tágítanak. A mi fogadatlan albérlőnk is így tett, kiélvezte új, kényelmes otthona minden négyzetcentijét. A bérleti díjat viszont nem tette le időben, így tulajunk életbe léptette a hetes cikkelyt, és kiebrudalta. Bár szerda hajnalban újra felbukkant – ezúttal a fürdőszoba szellőzőjén át libbent be –, s Maxi ágya mellett várta a hajnalt, nem volt maradása. Némi kergetőzést, majd az újabb barikádépítést követően a bejárati ajtón át távozott.



Az okosok azt mondják, hogy a nyesteket két csomag kutyaszőrrel távol lehet tartani, szóval lehet, hogy kimegyünk az utcára gyűjtögetni. Vagy megkérjük Zsoltit, hogy vigye el borbélyhoz házi kedvencét, s seperjen össze, ha végeztek.

(Gaba)