Az elfeledett Nokia 808 mobilkészülék...
Borítókép: TheVerge
Színes
Szerénység nélkül adhattuk volna a következő címet is cikkünknek:
Egyrészt azért, mert jóindulattal sem mondható jelenlegi, csúcskategóriás telefonnak, ebből kifolyólag megvásárolni is szinte már csak eBay-en lehet, másrészt nem szívesen sorolnám a mai okostelefonok közé, ellenben inkább helyet kaphatna a jobb, már-már félprofi fényképezőgépek közt. Harmadrészt, az iromány hosszúságából kifolyólag, inkább szenteltem neki egy új fejezetet.
Az immár 6 éve, 2012-ben megjelent Nokia készülékről úgy vélem sokan nem is nagyon hallottak itthon, ami jórészt betudható annak, hogy a Nokia brand – régi hírnevét maga mögött hagyva – ez idő tájt még igencsak a „futottak még” kategóriában szerepelt, annak ellenére, hogy ekkor már a Microsoft felkarolta a céget, és a készülékeket Windows platformmal látták el.
Igen ám, de ezt a mobilt a cég ismét azzal a bődületesen rosszul teljesítő, saját fejlesztésű Symbian operációs rendszerrel látta el, ami már alapból a legtöbb embert eltántorította a Nokia telefonok megvásárlásától. Nem hiába, a hazai szolgáltatók nem igazán erőltették ennek a készüléknek a promótálását, és itthon abszolút nem is terjedt el. Világszerte is alacsony eladásokat produkáló terméket pedig hamar levette a cég a boltok polcairól, tovább már nem fejlesztették, és szép lassan a feledés homályába veszett létezése.
No, de beszéljünk érdemben inkább magáról erről az érdekes készülékről, hogy mi teszi annyira különlegessé, és mi az, ami miatt még ma is az egyik legjobb fényképezős mobilnak számít.
A Symbian platform használatára tulajdonképpen ésszerű magyarázatot adott a cég. Az eredetileg erre a készülékre tervezett, és a Symbian operációs rendszer alá írt PureView technológiát még évekkel a Microsofttal történő fúzió előtt kezdték el fejleszteni. Így történhetett, hogy a cég ezt a típust még a régi Symbian rendszerrel adhatta ki. Mondhatnánk, hogy bár ne így tették volna, azonban az ekkor még csak Symbian alatt futó PureView technológiára mindenképp szükséges volt ahhoz, hogy a készülék kihasználhassa a kamera kiváló adottságait.
Annak ellenére, hogy a Symbian akkoriban már teljesen hanyatlóban volt, egy viszonylag erősnek számító hardvert pakoltak alá, és magát a szoftvert is itt-ott érdekes funkciókkal látták el, mint mondjuk FM transmitterrel. Összességében azért elmondható, hogy az utolsó rúgásaival sem tudta felvenni a versenyt az akkoriban már – kis túlzással – fényévekkel előrébb járó Androiddal és iOS-szel. Ugyanakkor, aki olyan fotós mobilt szeretett volna vásárolni, ami mellett egy tetszőleges kompakt fényképezőre is szert tehetett, a PureView-val ezt a vágyát simán kielégíthette.
A telefon kinézetétől nem feltétlen lehet elájulni, ugyanis vaskos és „fejnehéz”, vagyis még csak nem is egyenletes vastagságú. Ennek persze megvan a magyarázata: a PureView technológiához tartozó magas felbontású szenzornak és az egyedi optikának bőséges helyigénye van. Ettől függetlenül nem mondhatjuk, hogy kényelmetlen lenne a készülék fogása, sőt a maga 4 inches AMOLED kijelzőjével és az alatta elhelyezkedő fizikai híváskezelő gombjaival igen kellemes a használata, és a rövidebb ujjakkal rendelkező felhasználók is könnyedén kezelhetik egy kézzel, illetve a vastagsága és kissé lekerekített formája miatt a fotózás is egész kényelmes vele.
Azonban hiába rendelkezik AMOLED kijelzővel a telefon, ha a Symbian platform miatt maximum 360x640 pixel felbontást tud kihozni magából, ami nagyon kevés. Ugyan nincs semmi gond a színekkel, a betekintési szöggel, a fényerővel a ClearBlack technológiának köszönhetően, viszont az alacsony felbontás következtében sokszor csak olvashatatlan betűket látunk a böngészőben.
Na de, nem is ezért lehet kedvelni a Nokia 808-at, hanem fényképezőgép mivolta miatt. Aki egy magas felbontású kijelzővel rendelkező, nagyobb tudású okostelefont szeretne, az biztos, hogy messze elkerüli ezt a készüléket.
A masszívan kidudorodó kamera már jelzi, hogy itt nem egy átlag mobilkészülékkel van dolgunk, sőt a hátlapját tekintve, olyan mintha egy fényképezőgépet tartanánk a kezünkben. Magát a lencsét egy kicsit süllyesztett üveglap védi, az optika felett pedig egy xenon vaku helyezkedik el, ami többszörös fényerőt ad, mint a ledes megoldások, illetve itt olvasható a Carl Zeiss és 41 megapixel felirat is.
Igen, jól olvasták, ezt a telefont a korát megelőző 41 megapixeles szenzorral látták el 2012-ben, amikor még a konkurens mobilok kamerája jó, ha a 12 megapixelt elérte, ráadásul itt valós 41 megapixel számról beszélhetünk, nem csak felskálázza a kapott eredményt. Ezt úgy kell érteni, hogy a többi telefonos kamerához képest, nagyobb méretű fényérzékelő szenzor (1/1.2", azaz 85.4 mm²) került ebbe a gépbe, így jóval több képpontot (pixel) tud megjeleníteni a fényérzékelő lapka felületén.
Vagyis az elkészült képminőségét nem a felbontás, hanem az adott területre eső pixelek száma határozza meg, ami ugye a felbontásból és a lapka méretéből következik. Így összehasonlítva két kamerát, azonos felbontás (megapixel) mellett minél nagyobb a képérzékelő, annál jobb lesz a képminőség is. Ezért értelmetlen tehát a folyamatosan dúló megapixelháború, ugyanis két teljesen azonos méretű szenzor közül – azonos gyártástechnológiát, objektívet és feldolgozóegységet feltételezve – az alkot jobb minőségű képeket, vagyis alacsonyabb a zajszintje, amelyikre kevesebb pixel jut, tehát kisebb a megapixelszáma.
Mind a mai napig a mobiltelefonokban a fizikai korlátok miatt nagyon apró érzékelők lapulnak, amellyel általában nem büszkélkednek a gyártók, úgy mint a telefon egyéb specifikációival. Nem hiába van az, hogy ugyan folyamatosan fejlődnek a mobilos kamerarendszerek a kis méretük ellenére is, azonban a nagyobb méretű és felbontású szenzorok mind a mai napig messze jobb minőségű, szebb képeket alkotnak.
És így van ez a Nokia 808-al is, amivel még mai szemmel nézve is gyönyörű, éles, és nem utolsó sorban élethű képeket lehet lőni, melyet kamera szoftvere nem javít fel utólag. A gyártó a felbontással együtt az érzékelő méretét is megnövelte, gyakorlatilag nem csak a mobiltelefonokban található 1/3.2"-nél lett jóval nagyobb, hanem egy átlagos kompakt gépet is könnyedén hazavág.
Ugyan 38 megapixel felett már ezzel a telefonnal sem tudunk hibátlan képeket készíteni, azonban három, öt, illetve nyolc megapixeles felbontást választva olyan minőséget érhetünk el, amit meg sem tudtak közelíteni más mobilok korábban, de igazából még ma sem. Ráadásul mindenféle optikai trükközés nélkül a felbontástól függően veszteségmentes digitális zoom is elérhető, ami ma már nem számít olyan különlegességnek, azt leszámítva, hogy a legtöbb mostani készüléken sok esetben jelentősen romlik a kép minősége, ha zoomolva fotózunk.
A kamera 30 fps-sel és négyszeres digitális nagyítás mellett is képes rögzíteni fullHD videót, ami szintén úttörő volt a maga korában, és bőven megállja a helyét most is.
További nagy előnye a készüléknek, hogy nagyfelbontású képek készítésekor a brutális méretű képfájlokat is se perc alatt rögzíti és tárolja el a beépített 16 gigabájtos memóriára. A memóriát persze kedvünk szerint bővíthetjük microSD kártyával, amire szükségünk is lesz, ha a magas felbontású képek alkotását részesítjük előnyben.
Úgy gondolom, hogy egy igen kellemes mobiltelefonba bújtatott fényképezőgépet ismerhettünk meg anno a Nokia 808 személyében, ami leszámítva a Symbian hiányosságait, telefonként, de akár GPS-ként, vagy zenelejátszóként is megállja a helyét. Aki pedig nem kívánja az alap funkciók mellett sokkal több mindenre használni, mint a fényképezés, és elvárás részéről az igazán minőségi képek és videók készítése, annak tökéletes választás.
Persze sokakban felmerülhet a kérdés, hogy mi fenének írtam egy hat éves telefonról, amit ma már beszerezni sem egyszerű, ráadásul az ára még most is 80 és 120 ezer Ft között mozog újonnan.
Nos, leginkább csak érdekességnek szántam, hogy megmutassam, régebben is készültek olyan technológiák, jelen esetben a fényképezőgépes telefonok világában, melyek bizonyos szempontból bőven két vállra fektetik a mostani készülékeket. Vagyis nem mindig a legmodernebb a jobb, még ha a tendencia, vagy maguk a gyártók ezt is sugallják.
Úgy gondolom egy igen ígéretes próbálkozás született annak idején a Nokiától, aminek csak a sikertelen Symbian platform és a Nokia háttérbe szorulása állta útját. Követőre nem talált más gyártó személyében, így lett egyfajta pozitív zsákutcája a kamerás mobiltelefonoknak, amire talán még ma sem elvetélt ötlet beruháznia annak, aki szeret sokat fotózni.
Annak, akinek felkeltette az érdeklődését a telefon, és kíváncsi milyen képeket lehet vele készíteni, ajánlom látogasson el a FlickR Nokia 808 PureView csoportjába, ahol számos felhasználó tette már közzé a 808-assal készített csodálatos fotóit.
(Horváth Gábor)
a készülék, ami forradalmasíthatta volna a mobilfotózást.És habár nem egy mostani mobilról beszélünk, eléggé nagyágyúnak számított a kamerája akkoriban, sőt még ma is. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy akkor miért nem kapott helyet az előző cikkünkben?
Egyrészt azért, mert jóindulattal sem mondható jelenlegi, csúcskategóriás telefonnak, ebből kifolyólag megvásárolni is szinte már csak eBay-en lehet, másrészt nem szívesen sorolnám a mai okostelefonok közé, ellenben inkább helyet kaphatna a jobb, már-már félprofi fényképezőgépek közt. Harmadrészt, az iromány hosszúságából kifolyólag, inkább szenteltem neki egy új fejezetet.
Az immár 6 éve, 2012-ben megjelent Nokia készülékről úgy vélem sokan nem is nagyon hallottak itthon, ami jórészt betudható annak, hogy a Nokia brand – régi hírnevét maga mögött hagyva – ez idő tájt még igencsak a „futottak még” kategóriában szerepelt, annak ellenére, hogy ekkor már a Microsoft felkarolta a céget, és a készülékeket Windows platformmal látták el.
Igen ám, de ezt a mobilt a cég ismét azzal a bődületesen rosszul teljesítő, saját fejlesztésű Symbian operációs rendszerrel látta el, ami már alapból a legtöbb embert eltántorította a Nokia telefonok megvásárlásától. Nem hiába, a hazai szolgáltatók nem igazán erőltették ennek a készüléknek a promótálását, és itthon abszolút nem is terjedt el. Világszerte is alacsony eladásokat produkáló terméket pedig hamar levette a cég a boltok polcairól, tovább már nem fejlesztették, és szép lassan a feledés homályába veszett létezése.
No, de beszéljünk érdemben inkább magáról erről az érdekes készülékről, hogy mi teszi annyira különlegessé, és mi az, ami miatt még ma is az egyik legjobb fényképezős mobilnak számít.
A Symbian platform használatára tulajdonképpen ésszerű magyarázatot adott a cég. Az eredetileg erre a készülékre tervezett, és a Symbian operációs rendszer alá írt PureView technológiát még évekkel a Microsofttal történő fúzió előtt kezdték el fejleszteni. Így történhetett, hogy a cég ezt a típust még a régi Symbian rendszerrel adhatta ki. Mondhatnánk, hogy bár ne így tették volna, azonban az ekkor még csak Symbian alatt futó PureView technológiára mindenképp szükséges volt ahhoz, hogy a készülék kihasználhassa a kamera kiváló adottságait.
Annak ellenére, hogy a Symbian akkoriban már teljesen hanyatlóban volt, egy viszonylag erősnek számító hardvert pakoltak alá, és magát a szoftvert is itt-ott érdekes funkciókkal látták el, mint mondjuk FM transmitterrel. Összességében azért elmondható, hogy az utolsó rúgásaival sem tudta felvenni a versenyt az akkoriban már – kis túlzással – fényévekkel előrébb járó Androiddal és iOS-szel. Ugyanakkor, aki olyan fotós mobilt szeretett volna vásárolni, ami mellett egy tetszőleges kompakt fényképezőre is szert tehetett, a PureView-val ezt a vágyát simán kielégíthette.
A telefon kinézetétől nem feltétlen lehet elájulni, ugyanis vaskos és „fejnehéz”, vagyis még csak nem is egyenletes vastagságú. Ennek persze megvan a magyarázata: a PureView technológiához tartozó magas felbontású szenzornak és az egyedi optikának bőséges helyigénye van. Ettől függetlenül nem mondhatjuk, hogy kényelmetlen lenne a készülék fogása, sőt a maga 4 inches AMOLED kijelzőjével és az alatta elhelyezkedő fizikai híváskezelő gombjaival igen kellemes a használata, és a rövidebb ujjakkal rendelkező felhasználók is könnyedén kezelhetik egy kézzel, illetve a vastagsága és kissé lekerekített formája miatt a fotózás is egész kényelmes vele.
Azonban hiába rendelkezik AMOLED kijelzővel a telefon, ha a Symbian platform miatt maximum 360x640 pixel felbontást tud kihozni magából, ami nagyon kevés. Ugyan nincs semmi gond a színekkel, a betekintési szöggel, a fényerővel a ClearBlack technológiának köszönhetően, viszont az alacsony felbontás következtében sokszor csak olvashatatlan betűket látunk a böngészőben.
Na de, nem is ezért lehet kedvelni a Nokia 808-at, hanem fényképezőgép mivolta miatt. Aki egy magas felbontású kijelzővel rendelkező, nagyobb tudású okostelefont szeretne, az biztos, hogy messze elkerüli ezt a készüléket.
A masszívan kidudorodó kamera már jelzi, hogy itt nem egy átlag mobilkészülékkel van dolgunk, sőt a hátlapját tekintve, olyan mintha egy fényképezőgépet tartanánk a kezünkben. Magát a lencsét egy kicsit süllyesztett üveglap védi, az optika felett pedig egy xenon vaku helyezkedik el, ami többszörös fényerőt ad, mint a ledes megoldások, illetve itt olvasható a Carl Zeiss és 41 megapixel felirat is.
Igen, jól olvasták, ezt a telefont a korát megelőző 41 megapixeles szenzorral látták el 2012-ben, amikor még a konkurens mobilok kamerája jó, ha a 12 megapixelt elérte, ráadásul itt valós 41 megapixel számról beszélhetünk, nem csak felskálázza a kapott eredményt. Ezt úgy kell érteni, hogy a többi telefonos kamerához képest, nagyobb méretű fényérzékelő szenzor (1/1.2", azaz 85.4 mm²) került ebbe a gépbe, így jóval több képpontot (pixel) tud megjeleníteni a fényérzékelő lapka felületén.
Vagyis az elkészült képminőségét nem a felbontás, hanem az adott területre eső pixelek száma határozza meg, ami ugye a felbontásból és a lapka méretéből következik. Így összehasonlítva két kamerát, azonos felbontás (megapixel) mellett minél nagyobb a képérzékelő, annál jobb lesz a képminőség is. Ezért értelmetlen tehát a folyamatosan dúló megapixelháború, ugyanis két teljesen azonos méretű szenzor közül – azonos gyártástechnológiát, objektívet és feldolgozóegységet feltételezve – az alkot jobb minőségű képeket, vagyis alacsonyabb a zajszintje, amelyikre kevesebb pixel jut, tehát kisebb a megapixelszáma.
Mind a mai napig a mobiltelefonokban a fizikai korlátok miatt nagyon apró érzékelők lapulnak, amellyel általában nem büszkélkednek a gyártók, úgy mint a telefon egyéb specifikációival. Nem hiába van az, hogy ugyan folyamatosan fejlődnek a mobilos kamerarendszerek a kis méretük ellenére is, azonban a nagyobb méretű és felbontású szenzorok mind a mai napig messze jobb minőségű, szebb képeket alkotnak.
És így van ez a Nokia 808-al is, amivel még mai szemmel nézve is gyönyörű, éles, és nem utolsó sorban élethű képeket lehet lőni, melyet kamera szoftvere nem javít fel utólag. A gyártó a felbontással együtt az érzékelő méretét is megnövelte, gyakorlatilag nem csak a mobiltelefonokban található 1/3.2"-nél lett jóval nagyobb, hanem egy átlagos kompakt gépet is könnyedén hazavág.
Ugyan 38 megapixel felett már ezzel a telefonnal sem tudunk hibátlan képeket készíteni, azonban három, öt, illetve nyolc megapixeles felbontást választva olyan minőséget érhetünk el, amit meg sem tudtak közelíteni más mobilok korábban, de igazából még ma sem. Ráadásul mindenféle optikai trükközés nélkül a felbontástól függően veszteségmentes digitális zoom is elérhető, ami ma már nem számít olyan különlegességnek, azt leszámítva, hogy a legtöbb mostani készüléken sok esetben jelentősen romlik a kép minősége, ha zoomolva fotózunk.
A kamera 30 fps-sel és négyszeres digitális nagyítás mellett is képes rögzíteni fullHD videót, ami szintén úttörő volt a maga korában, és bőven megállja a helyét most is.
További nagy előnye a készüléknek, hogy nagyfelbontású képek készítésekor a brutális méretű képfájlokat is se perc alatt rögzíti és tárolja el a beépített 16 gigabájtos memóriára. A memóriát persze kedvünk szerint bővíthetjük microSD kártyával, amire szükségünk is lesz, ha a magas felbontású képek alkotását részesítjük előnyben.
Úgy gondolom, hogy egy igen kellemes mobiltelefonba bújtatott fényképezőgépet ismerhettünk meg anno a Nokia 808 személyében, ami leszámítva a Symbian hiányosságait, telefonként, de akár GPS-ként, vagy zenelejátszóként is megállja a helyét. Aki pedig nem kívánja az alap funkciók mellett sokkal több mindenre használni, mint a fényképezés, és elvárás részéről az igazán minőségi képek és videók készítése, annak tökéletes választás.
Persze sokakban felmerülhet a kérdés, hogy mi fenének írtam egy hat éves telefonról, amit ma már beszerezni sem egyszerű, ráadásul az ára még most is 80 és 120 ezer Ft között mozog újonnan.
Nos, leginkább csak érdekességnek szántam, hogy megmutassam, régebben is készültek olyan technológiák, jelen esetben a fényképezőgépes telefonok világában, melyek bizonyos szempontból bőven két vállra fektetik a mostani készülékeket. Vagyis nem mindig a legmodernebb a jobb, még ha a tendencia, vagy maguk a gyártók ezt is sugallják.
Úgy gondolom egy igen ígéretes próbálkozás született annak idején a Nokiától, aminek csak a sikertelen Symbian platform és a Nokia háttérbe szorulása állta útját. Követőre nem talált más gyártó személyében, így lett egyfajta pozitív zsákutcája a kamerás mobiltelefonoknak, amire talán még ma sem elvetélt ötlet beruháznia annak, aki szeret sokat fotózni.
Annak, akinek felkeltette az érdeklődését a telefon, és kíváncsi milyen képeket lehet vele készíteni, ajánlom látogasson el a FlickR Nokia 808 PureView csoportjába, ahol számos felhasználó tette már közzé a 808-assal készített csodálatos fotóit.
(Horváth Gábor)
Színes
Legnépszerűbb
Hazavittem bemutatni a barátnőmet, amikor édesanyám bement utána a mosdóba akkor azonnal kidobta a házból
Ebből a magyar ételből nem mernek venni a külföldiek a neve miatt
Benéztek a Húsvét-sziget óriási kőszobrai alá, elállt a lélegzetük a látványtól
Magyarországról áradoznak Amerikában, milliók csodálkoztak rá hazánk különlegességére, a tévében láthatták
Csernobili sugárzással táplálkozik ez a különös, ijesztő élőlény, a legfertőzöttebb területen találták meg
