Mi lesz a műanyag termékek jövője?

Az EU most a tíz legelterjedtebb egyszer használatos műanyag termékre, illetve az elvesztett vagy szándékosan otthagyott halászeszközökre összpontosít, ugyanis ezek együttesen felelősek a tengeri hulladék 70 százalékáért Európában. Ezek között ott van műanyag fültisztító pálcika, evőeszközök, tányérok, szívószálak, italkeverők, de még a léggömbpálcikák is.

Ehhez jön még, hogy a műanyagból készült egyszer használatos italdobozok csak a csomagoláshoz rögzített kupakkal vagy fedővel lesznek forgalmazhatók.

Sajnos aggasztó hír, hogy a tengeri hulladék 85 százaléka műanyag. A National Geographic a mostani számában kiemelten foglalkozik a témával, ami egy igen sokkoló és hatásos címlapot kapott a „Planet or Plastic?” jelmondattal. Az előrejelzések nem viccelnek, ha így folytatjuk, körülbelül 30 év múlva több műanyag lesz az óceánokban, mint hal.


A másik nagy gond egyértelműen a műanyagpohár. A Heineken ez ellen már elkezdett tenni, és májusban lebomló növényi alapú poharakat vezettek be, amivel már az idei fesztiválszezonban csökkentik a műanyagfelhasználást, a jövő évtől pedig folyamatosan fenntartható csomagolástípusokra állnak át a tervek szerint.

 

A lebomló növényi alapú poharak egyelőre háromszor-négyszer többe kerülnek, mint a hagyományos műanyagpoharak, ám a helyzet nyilván javulni fog, amint szélesedik a kínálat. Egyelőre ugyanis csupán pár gyártónál érhető el a PLA technológia Európában. Ezért is fontos még most a visszaváltásuk. A fogyasztó betétdíjat fizet a pohárra, amit visszakap, vagy lefogyaszthat, ha visszaviszi azt.

Az EU országainak 2025-re gondoskodniuk kell az egyszer használatos műanyag flakonok 90 százalékának begyűjtéséről. Emellett csökkenteniük kell majd a műanyag élelmiszertárolók és poharak használatát, ahogy előírhatják például azt is, hogy egyszer használatos műanyag termékeket ne lehessen ingyenesen kínálni.

Azoknál a termékeknél, amelyeknél egyelőre nem állnak rendelkezésre alternatívák, a hangsúly a használat korlátozásán lesz a tagállami intézkedések, a gyártókra vonatkozó követelmények, valamint a hulladékgazdálkodási előírások révén.

A mikroműanyagok a tüdőbe, az ételekbe is bejutnak, élettani hatásuk egyelőre ismeretlen. Persze lehet mondani, hogy megint előjött valami új hisztéria, de üdvözölni kell a lépést, hogy a szakemberek és a felsőbb vezetők is tesznek valamit, mielőtt a dolog végképp elfajulna. Itt a legnagyobb para, hogy a műanyag évszázadokon át nem bomlik le normálisan, és így teljesen felboríthatja a vízi élővilág megszokott körforgását.

Itt még persze tegyük hozzá azt is, hogy az EU nem akar kicseszni velünk, nem akar betiltani mindent, egyszerűen arra akarja ösztönözni a gyártókat, hogy az egyszer használatos dolgok, mint például a szívószál, olyan anyagból készüljenek, ami könnyen lebomlik. Erre már sokan próbálnak törekedni: én például nem rég látogattam meg a BazsaLicomot, ami az év Food Truckja lett. Itt már olyan tányért kaptam műanyag helyett, ami növényi alapú, és hamar lebomlik.

Közben már nálunk is elkezdődött a nejlonszatyor visszaszorítása, és rengeteg helyen megy az üldözésük tiltással és adókkal. A többségünk már viszi magával a kis tatyóját, mivel nem akar pénzt kiadni a drága szatyrokra, bár a zsemlét, kiflit még mindig ilyenekbe pakoljuk.

Ugyebár a japán kutatók már felfedezték a baktériumot, ami imádja megenni a polietilén-tereftalátot, vagyis a PET-et, ami szintén az újrahasznosítás jövőjét jelenti.

Várjuk a műanyag nélküli jövőt, amihez reméljük mindenki tud majd igazodni. (Torony)