Botrány, befutott a pályára az olimpián a híresség, miatta elvették az aranyat a sportolótól

Az ókori görögök Krisztus előtt 776-tól rendszeres olümpiai játékokat tartottak. A névadó helyszín Olümpia városa volt, egészen Krisztus után 393-ig, amikor Nagy Theodosius császár a kereszténység megszilárdítása érdekében betiltott minden pogány rendezvényt.

Hosszú-hosszú századokkal később, 1894-ben alakult meg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), mégpedig a francia Coubertin báró kezdeményezésére, és két esztendővel később már meg is tartották az első újkori játékokat.

1908-ban London adott helyszínt a negyedik olimpiának, és a szervezésbe mindenki nagy lelkesedéssel vetette bele magát. Ugyanakkor meglehetősen amatőr módon is, mint ahogy az az egyik korabeli híresség példájából is látható.

A skót származású Sir Arthur Conan Doyle a Sherlock Holmesról szóló detektívregényeiről vált ismertté, a műveit pedig ma is szívesen olvassák, sőt az újabb és újabb filmes feldolgozások is rendre sikert aratnak.

Az éles elméjű magánnyomozó alakja A bíborvörös dolgozószoba című 1887-es művében jelent meg először. Állítólag az egyik egyetemi tanáráról, Joseph Bellről mintázta, de olyan feltűnően, hogy Rudyard Kipling ezt kérdezte Doyle-tól, miközben gratulált neki: „Ez nem dr. Joe, az én öreg barátom?”

Sir Arthur Conan Doyle egyébként nem volt begubózó típus, sőt a különféle sportokkal is meglehetősen baráti viszonyt ápolt. Segített megalapítani a Portsmouth AFC focicsapatot, és még védett is annak amatőr elődjében, így nem volt kérdés, hogy az író a londoni olimpia szervezői közé is jelentkezett.

De bár ne tette volna! A maratoni futásnál ugyanis olyan súlyos baklövést követett el, amiért a fél világ megutálta. Az olasz Dorando Pietri volt a szenvedő fél, aki lassan kezdte a távot, ám aztán belehúzott, és 39 kilométernél átvette a vezetést.

Minden erejével elkészült, mire elsőként beért a londoni olimpiai stadionba. A világát sem tudta, az ott lévő szervezők úgy próbálták a cél felé terelgetni a halálosan kimerült és kiszáradt futót. Többször is elesett, és olyankor jótékonyan még lábmasszázzsal is segítettek neki.

2 óra 54 perc 46 másodperces idővel szakította át a célvonalat, bár az utolsó 350 méter megtételéhez 10 percre volt szüksége… Mégsem ő nyert, hanem az amerikai Johnny Hayes, mert Pietrit utólag kizárták, külső segítség igénybevétele miatt.

A blamázs gyorsan hozzákapcsolódott Conan Doyle nevéhez, akit sokan az egyik szabálytalanul segítő versenybíró egyikének gondoltak. Az író ezt nem erősítette meg, bár az meglehetősen gyanús, hogy az esetről cikket írt a Daily Mail című lapba, és pénzgyűjtést is szervezett az olasznak, hogy az otthon beindíthassa pékségét.

Hihetetlen, de a botrányossá vált maratoni futásról már mozgóképes beszámoló is létezik: