Détári Lajos: Hát hová jutottunk?

Amikor Détári Lajos interjút ad, akkor abban biztosnak lehetünk, hogy nem egy színtelen-szagtalan beszélgetés készül el. A korábbi 61-szeres magyar és 7-szeres világválogatottnak ugyanis mindenről megvan a véleménye, és ezt el is mondja, őszintén, kritikusan. Így tett most, amikor a Pesti Hírlapnak adott interjút. Détári ugyanis azzal kezdi, hogy hiába szeretett volna a saját focisulijában (az egykori kispesti Gránit pályán, amely ma Tichy Lajos nevét viseli) gyerekkel foglalkozni, a kispesti önkormányzat döntéshozóinak folyamatos időhúzása miatt ez nem jöhetett létre.

„Hazudtak és becsaptak. Ezért nincs Détári focisuli. (...) Nem adtam fel semmit, de ha egyszer nincs pálya, ahol befogadnak, ahol lehetőséget adnak arra, hogy tanítsak, neveljek, méghozzá a hat és tizenhárom év közötti srácokat, akkor nem tudok mit csinálni. Az utcán vagy a parkokban ez nem megy, a grundok ideje már lejárt. Az imént említett korosztály képzése jelenti, jelentheti a magyar futball jövőjét, ha ebben a korban nem kapják meg a megfelelő képzést, az alapokat, akkor láthatjuk, hogy mi az eredménye: az, amit ma az NB I mutat. Ezt az egészen lehangoló képet" – fogalmazott.

A ma teljesen átlagos, civil életet élő Détári nem irigyli Gera Zoltánt, az U21-es válogatott szövetségi kapitányát, és Marco Rossit sem. Előbbinek szerinte tucatszintű futballistákból kell utánpótlás-válogatottat építenie, míg az A-válogatott szövetségi edzőjének az NB I-ből kell válogatnia. Egyúttal azt sem érti, miért kell a svéd harmadosztályból igazolni játékost. (Gondolt itt arra Détári, hogy az Újpest egy svéd harmadosztályú klubtól szerződtetett labdarúgót – a szerk.)

„Megdöbbentett, amikor olvastam ezt a hírt. Az egy olyan bajnokság, ahol délelőttönként a játékosok egy része még halat pakol, délután pedig kedvtelésből rúgja a lasztit. Hát hová jutottunk?"

– tette fel a költői kérdést a korábbi Honvéd-, Eintracht Frankfurt-játékos, aki drasztikus lépést tenne ennek megváltoztatása érdekében. Összhívná a tizenkét NBI-es klubtulajdonost, és megmondaná nekik, hogy mostantől csak olyan légióst hozhatnak, aki nem idősebb 25 évesnél és rendelkezik legalább húsz válogatottsággal. Egyúttal úgy látja, „használhatatlan zsoldosok” vannak az NBI-ben, akiket aztán kevés játékkal, de tele zsebbel küldenek el.

Arról, hogy hol vállalnak munkát Détári elárulta, egy első osztályú klubnál biztosan nem. 

„Három napnál többet nem töltenék el egyetlen első osztályú csapat kispadján sem, mert vagy kirúgna a tulajdonos, amiért megmondanám a magamét, vagy én borítanám rá az asztalt, hogy ne pofázzon bele a melóba. (...) Azok a kollégák, akik mégis kispadhoz jutnak, meggyőződésem szerint rengeteg kompromisszumra, sőt, mondjuk ki, megalkuvásra kényszerülnek a fizetésükért. Olyan klubtulajdonosok okoskodnak, és osztják az észt, akár az öltözőben is, akiknek egy-két évvel ezelőtt semmi közük nem volt a futballhoz" – mondta.

Sokkal inkább tevékenykedne, egy harmadosztályú csapatnál, ahol békén hagynák őt dolgozni. Ráadásul szerinte

„tudomásul kell venni mindenkinek, hogy a magyar labdarúgás immár Ciprus, Albánia szintjén van. Vagy alatta… Ehhez kell igazítani az álmokat, a vágyakat."

Détári azért lát pozitívumot is, például a a Ferencváros őszi szereplésát az Európa-ligában, ugyanakkor azért olyan költségvetéssel, amilyen a Fradinak most rendelkezésre áll, illene két-három évente eljutni a Bajnokok Ligájába.