Ronaldót megríkatták, Figóhoz Barcelona-mezt vágtak

Úgy kezdődött az Eb, hogy a Görögország hatalmas meglepetése legyőzte a házigazda, favorit Portugáliát. Így is végződött. Minden idők legnagyobb Eb-szenzációját hozta 2004 már azzal is, hogy a szürke középcsapat kategóriájába sorolt görög csapat egyáltalán döntőbe került.

Hát még azzal, hogy a végén meg is nyerte. 

Görögország némi túlzással Magyarország kategóriája volt akkor is.

Vagy rosszabb, sokkal rosszabb. Mégpedig olyan értelemben, hogy azok közé a csapatok közé tartozott, amelyeknek nincsenek szurkolói a sajátjaikon kívül, akárhány Eb-re, vb-re kijutnak. Ilyenek a svájciak és a norvégok: sokan kapunk hülyét ezektől a formációktól, amelyek a csoportkörben szerencsétlenkednek és ha nagy balszerencsénk van, utána még játszanak egy meccset, aztán mennek haza. (A svájciak manapság látványos gólokkal próbálnak felsőbb kategóriába jutni.) 

Senki sem emlékezik rájuk, csak elveszik a műsoridőt. 

Aztán kiderült, hogy mégsem. De mielőtt folytatnák, tegyük helyre Magyarországot. Mi – ha időnként kijutunk – ott biztosan történik valami, amit sem senki nem felejt el. A legutóbbi Eb-szereplésnél, 2016-ban kiborították a mieink Ronaldót, lőttek néhány káprázatos gólt, és megnyerték a csoportot. A legutóbbi vb-szereplésnél pedig titkos esélyesként

mindjárt az elején 6-0-ra kikapott válogatottunk a Szovjetuniótól. Most volt 33 éve, 1986 nyarán. 

„Be lehet azt piszkálni, pöckölni, tuszkolni” – három éve vertük Ausztriát az Eb-n

Olvass tovább...

Olvass tovább...

De akkor vissza a göröghöz, akik 2004-ben a meglepő nyitány után egy pontot hoztak még össze a csoportjukban (iksz a spanyolokkal, vereség az oroszoktól), így valahogy másodikként tovább mentek a portugálok mögött. Aztán jött az egyenes kieséses szakasz, és jöttek a győztes fejesgólok, a franciák, a csehek és a portugálok ellen:

háromszor 1-0, és övék lett Európa.

Ott Rehhagel német edző pedig addig maradhatott görög kapitány, ameddig csak akart, legalábbis így folytatták vele. (2010-ig maradt, 2001-ben kezdett bele a Werder Bremen korábbi ikonikus trénere.)

Ronaldo akkoriban, 2004 júliusában tinédzser volt, a neve még a Manchester Unitedével sem forrt össze, nemhogy a Real Madridéval. Ifjú talentumként még messze nem osztotta meg úgy a világot, mint a Realban eltöltött évei alatt,

az is szerette, vagy legalábbis szerethette, aki később kiütés kapott, ha meglátta. 

Figo, Portugália akkori legnagyobb sztárja már túl volt valamivel a pályája csúcsán, ez lett volna a korona. Amikor a döntő hajrájában vesztésre állt a csapatával a görögök ellen, nem biztos, hogy arra gondolt, kár volt otthagyni a Barcelonát a Real Madridért. Aztán valaki egy Barca-mezzel emlékeztette rá,

nagy sprint lett belőle és egy hatalmas gól, csak egy kicsit másképp. 

Figónak nem adathatott már meg, ami Ronaldónak: még egy Eb-döntő, tizenkét évvel később. Amikor (2016-ban) Portugália a magyarok mögül továbbjutva, hol hosszabbításban, hol tizenegyesekkel nyerve végül

az Eb-győzelemig vergődött a jóval esélyesebb francia csapat otthonában.