55 éve arattuk legnagyobb sikerünket a foci-Eb-n

3800 néző a barcelonai Camp Nouban az bizony nem sok. Csakhogy 1964-ben járunk, a szocializmus még tombol Magyarországon, a Kádár-rendszer alatt nemigen gondolhatta úgy több tízezer magyar, hogy a helyszínen szurkol a futballválogatottnak azért, hogy érmet nyerjen az Európa-bajnokságon. (Hogy a dán drukkerek hol voltak, az megint más kérdés.) 

1964. június 20-án a futballtörténelem második Európa-bajnokságán a bronzmeccset tartják Barcelona legendás stadionjában,

és 120 perc alatt megszületik a magyar győzelem és érem.

„Be lehet azt piszkálni, pöckölni, tuszkolni” – három éve vertük Ausztriát az Eb-n

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Bene Ferenc a 11. percben gólt szerez, a 82. percben egyenlít Bertelsen, a hosszabbításban viszont Novák Dezső három percen belül kétszer is betalál (előbb 11-esből), így történelmivé váló eredményt ér el a nemzeti tizenegy Baróti Lajos szövetségi kapitány irányítása alatt (a pályán Albert Flóriánnal, Farkas Jánossal, Mészöly Kálmánnak, vagyis az 1966-os híres vb brazilverőivel).

Azóta is ez az egyetlen érmünk az Eb-kről. 

45 éve járt a legmagasabban a magyar futball csillaga klubszinten

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Bene már a spanyolok elleni elődöntőben is betalált (hosszabbításban 2:1-re alulmaradtunk), pályafutása egyik legnagyobb évében pedig olimpiai bajnok is lett.

(Az 1964-es tokiói játékokon a magyar futball máig alulértékelt géniusza szerezte Magyarország mind a hat gólját a Marokkó ellen 6:0-ra megnyert meccsen.) 

Ami az 1964-es Eb-t illeti, az akkor még négycsapatos tornára sem akármilyen úton jutottak el legjobbjaink: 

1. forduló: Magyarország–Wales 3:1, 1–1. 

Nyolcaddöntő: NDK–Magyarország 1:2, 3:3.

Negyeddöntő: Franciaország–Magyarország 1:3, 1:2.