80 éves lett a magyar foci egyik legnagyobb csatára

Van néhány legendája a magyar futballnak, közülük az egyik legnagyobb Göröcs János,

becenevén Titi az Újpest egykori támadója, későbbi trénere. A klub fénykorának egyik legkiválóbb játékosa volt, részese a magyar bajnoki címek sorozatának (1959-1960, 1969, 1970 tavasz, 1970-1971, 1971-1972) és átütő nemzetközi sikereknek, az akkor még Európa-szerte elismert KEK-ben, illetve az UEFA-kupa elődjének számító VVK-ban. Játékospályája csúcsa idején még a magyar válogatott csillaga is fényesen ragyogott, így aztán

a hatvanas években (pontosabban 1958-tól 1970-ig) 62 válogatottság csak világklasszisnak juthatott. Ezt többek között 19 góllal hálálta meg.

„Mint minden gyermek, mi is egész nap fociztunk – mesélte egyszer a kezdetekről az újpest.hu-nak a gánti születésű jobbösszekötő. – A Jutagyár meccseire rendre kijártunk, ahol kapura lehetett lőni a félidőkben. Egyszer odajött hozzám valaki, 10 éves lehettem, kérdezték, nem akarok-e a csapatban játszani, persze igent mondtam. Innen kerültem aztán a Vasas Izzóba, ahonnan az Újpesti Dózsába igazoltam.

Elmondhatom, alig tizennyolc évesen teljesült az álmom, labdarúgó lettem Újpesten. (...) Szinte fel sem tudtam fogni, mibe csöppentem, hatalmas dolog volt, főleg, hogy lakás is járt a leigazolásomhoz. Szerény körülmények között éltünk előtte, egy szoba-konyhában laktunk heten, s hirtelen szerződést kaptam egy olyan patinás klubnál, ahol Szuszáékkal futballozhattam együtt.

Nem is mertem eleinte tegezni a nagy öregeket.”

A portál összeállítása szerint Göröcs János 1956-ban mutatkozott be a Vasas Izzó NB II-es csapatában, innen 18 évesen került az Újpesti Dózsához, amelyhez 15 évig hű maradt. Az Újpesttel ötszörös magyar bajnok és kétszeres kupagyőztes lett. Az 1961-1962-es KEK-kiírásban a sorozat gólkirálya lett, miközben a csapat egészen az elődöntőig jutott.

Az 1968-1969-es VVK-szezonban az Újpest a döntőben a Newcastle Uniteddel szemben maradt alul. 1960-ban a római olimpián a bronzérmes csapat tagja volt, 1962-ben a chilei világbajnokságon ötödik helyezést ért el a válogatottal. 

1985 és 1988 között az Újpesti Dózsa vezetőedzője volt, ebben az időszakban a lila-fehérekből újra nagycsapat lett néhány év szünet után. Az 1986-1987-es idényben bajnoki ezüstöt és kupaaranyat, a következő szezonban bajnoki bronzot nyert a gárda. Ennek az időszaknak lett az egyik emblematikus futballistája a nemrég elhunyt Rostás Sándor.