Sport & Szabadidő
Húsz éve nem állt ilyen tragikusan a Real Madrid januárban
Borítókép: Fotó: firstpost.com
Bizonyos volt, hogy Zinedine Zidane és Cristiano Ronaldo távozásával alapjaiban más lesz a játék Madridban, mint volt. De, hogy ennyivel gyengébben teljesítsenek a Királyiak, mint előbbi két úrral, arra kevesen fogadtak volt. A gyatra sorozathoz azért hozzájárult a csapatot sújtó sérüléshullám, illetve az is, hogy a tavaly az év játékosának választott Luka Modric csak árnyéka korábbi önmagának.
Utoljára 1996-ban fordult elő, hogy a legtöbb Bajnokok Ligája/BEK-trófeát birtokló csapat tíz vereséggel álljon január közepén. A legutolsót szerdán szenvedte el a Real a bajnokságban 13. helyen álló Leganes otthonában. A Király Kupa-összecsapás odavágóján 3-0-ra győztek a fővárosiak, így ez a pofon kevésbé fáj, nem úgy az előző kilenc.
Kezdődött minden a városi rivális Atlético Madrid elleni Európai Szuperkupa-döntővel, ahol a hosszabbításban kerekedett felül Diego Simeone csapata. Aztán egy pozitívabb sorozatot a Sevillával szembeni 0-3 zárt le szeptember végén, s egy új, hideglelős sorozatba kezdett a Real Madrid. Hét meccsen ötször kaptak ki, s egy döntetlen mellett egyetlen árva győzelmet sikerült összekaparni. A vesszőfutás fájdalmas állomása volt az Alaves elleni idegenbeli (1-0), a Levante elleni hazai (1-2), illetve a Real szintjén ugyancsak verhetőnek számító CSZKA Moszkva otthonában elszenvedett vereség. A grande finale a barcelonai 5-1-es zakó volt, másnap Julen Lopetegui vezetőedzőnek a kezébe adták a csomagját, és a Bernabeu Stadion kijáratához kísérték.
Utódja, az ideiglenesen kinevezett egykori kedvenc, Santiago Solari kilenc meccsen nyolc győzelemmel startolt, csak az Eibartól elszenvedett hazai 0-3 éktelenkedett a napló egyik sötétebb rubrikájában. Miközben a pocsék szezonkezdet miatt a Real a dobogóért harcolt, Solari behúzta a csapat történetének negyedik klubvilágbajnoki címét (2014 óta csak egyszer nem a Real győzött). Az Al-Ain és a Kashima azért annyira nem okozott fejtörést.
Az argentin tréner 18 mérkőzésen vezette eddig a Madridot, 13 siker mellett egy döntetlen és négy vereség sorakozik. Tegyük hozzá, hogy a bajnoki tabella első hét helyezettjéből még egy csapattal sem akadt össze a Madrid, az első komoly erőfelmérő majd most szombaton jön a harmadik helyezett Sevilla ellen.
A teljes eddigi szezont nézve a Real Madrid 32 mérkőzésen tizenkilencszer nyert, három döntetlent ért el és tízszer kapott ki. Utoljára 1996-ban forult elő, hogy a Real ennyire botorkált volna a szezon első felében: Jorge Valdano 32 összecsapáson 12 vereségnél tartott január közepén. Egy évre rá a biztonság kedvéért Fabio Capello azért megnyerte a bajnokságot és a Spanyol Szuperkupát a madridiakkal.
A csapat hátvédjének, Nacho Fernandeznek igaza van, amikor az AP hírügynökség cikke szerint úgy fogalmaz:
Ahhoz képest, amit Zidane elért a csapattal, szinte csak rosszabbul lehet teljesíteni.
(Gaba)
Utoljára 1996-ban fordult elő, hogy a legtöbb Bajnokok Ligája/BEK-trófeát birtokló csapat tíz vereséggel álljon január közepén. A legutolsót szerdán szenvedte el a Real a bajnokságban 13. helyen álló Leganes otthonában. A Király Kupa-összecsapás odavágóján 3-0-ra győztek a fővárosiak, így ez a pofon kevésbé fáj, nem úgy az előző kilenc.
Kezdődött minden a városi rivális Atlético Madrid elleni Európai Szuperkupa-döntővel, ahol a hosszabbításban kerekedett felül Diego Simeone csapata. Aztán egy pozitívabb sorozatot a Sevillával szembeni 0-3 zárt le szeptember végén, s egy új, hideglelős sorozatba kezdett a Real Madrid. Hét meccsen ötször kaptak ki, s egy döntetlen mellett egyetlen árva győzelmet sikerült összekaparni. A vesszőfutás fájdalmas állomása volt az Alaves elleni idegenbeli (1-0), a Levante elleni hazai (1-2), illetve a Real szintjén ugyancsak verhetőnek számító CSZKA Moszkva otthonában elszenvedett vereség. A grande finale a barcelonai 5-1-es zakó volt, másnap Julen Lopetegui vezetőedzőnek a kezébe adták a csomagját, és a Bernabeu Stadion kijáratához kísérték.
Utódja, az ideiglenesen kinevezett egykori kedvenc, Santiago Solari kilenc meccsen nyolc győzelemmel startolt, csak az Eibartól elszenvedett hazai 0-3 éktelenkedett a napló egyik sötétebb rubrikájában. Miközben a pocsék szezonkezdet miatt a Real a dobogóért harcolt, Solari behúzta a csapat történetének negyedik klubvilágbajnoki címét (2014 óta csak egyszer nem a Real győzött). Az Al-Ain és a Kashima azért annyira nem okozott fejtörést.
Az argentin tréner 18 mérkőzésen vezette eddig a Madridot, 13 siker mellett egy döntetlen és négy vereség sorakozik. Tegyük hozzá, hogy a bajnoki tabella első hét helyezettjéből még egy csapattal sem akadt össze a Madrid, az első komoly erőfelmérő majd most szombaton jön a harmadik helyezett Sevilla ellen.
A teljes eddigi szezont nézve a Real Madrid 32 mérkőzésen tizenkilencszer nyert, három döntetlent ért el és tízszer kapott ki. Utoljára 1996-ban forult elő, hogy a Real ennyire botorkált volna a szezon első felében: Jorge Valdano 32 összecsapáson 12 vereségnél tartott január közepén. Egy évre rá a biztonság kedvéért Fabio Capello azért megnyerte a bajnokságot és a Spanyol Szuperkupát a madridiakkal.
A csapat hátvédjének, Nacho Fernandeznek igaza van, amikor az AP hírügynökség cikke szerint úgy fogalmaz:
Az elmúlt néhány év a Real Madrid történetének legsikeresebb esztendői közé sorolható, nehéz lesz versenyezni vele, vagy túlszárnyalni.A Julen Lopetegui előtt dolgozó Zinédine Zidane két és fél év alatt egy bajnoki, egy Spanyol Szuperkupa, három Bajnokok Ligája, egy Európai Szuperkupa és két klubvilágbajnoki trófeát hozott a Bernabéuba. 149 mérkőzésen ült a kispadon, 69,8 százalékos győzelmi rátával távozott. Azon edzők között, akik legalább ennyi mérkőzésen vezették a csapatot, egyetlen trénert találunk, akinek jobb a győzelmi mutatója, José Mourinhót (178 meccs/71,9 százalék). Nacho tehát jól látja a jelenlegi állapotot, azonban érdemes hosszabb távlatban szemlélni a Real helyzetét.
Ahhoz képest, amit Zidane elért a csapattal, szinte csak rosszabbul lehet teljesíteni.
(Gaba)
