Keresés

Elérhetőségek

Központi e-mail cím
info [kukac] promotions.hu

Szerkesztőségi e-mail cím
szerk [kukac] promotions.hu

Ügyvezető
maxi@promotions.hu

Programok beküldése
programok@promotions.hu

„Valószínűleg ez volt életem legfontosabb beszélgetése”

„Valószínűleg ez volt életem legfontosabb beszélgetése”

Sport & Szabadidő

„Valószínűleg ez volt életem legfontosabb beszélgetése”

Sport & Szabadidő

Promotions 09:10
Stephen Curry a kosárlabdázás Lionel Messije. Trükkjei, dobásai láttán az embernek bepárásodik a szeme, ha vonzódik valamennyire ehhez a sportághoz. Ha nem, akkor is.

Volt már világbajnok (kétszer), többször NBA-bajnok, számtalanszor All Star-válogatott és a liga legértékesebb játékosa is, vagyis MVP. Ez utóbbi címet úgy nyerte el 2016-ban (másodszor), hogy minden közvetítőtársaság és szakíró rá szavazott. Ilyen még soha nem történt az NBA-ben.

A korszakos zseni egyben sportember is. Legalábbis a megnyilatkozásai láttán, hallatán az embernek az az érzése, hogy a civil életben is ki tudja vívni magának a megbecsülést, szeretetet. Az ilyen ember esetében mindig érdekesek azok a sorsdöntő pillanatok, melyek az életútját egyik vagy másik irányba terelték tovább. Curry pontosan egy ilyen momentumról ír a Players Tribune-n megjelent, saját kezűleg írt cikkében.

Az összegyetemi bajnokság egyik vesztes mérkőzése után történt a dolog. Curry önkritikusan tekint vissza magára, egyszerűen morcosan vette tudomásul, hogy itt volt a lehetősége, s ő nem tudta igazolni a tehetségét.
Duzzogtam ott a lila pólómban. Nem mentem a falnak, nem emésztettem magam, inkább felhúztam az orrom. Azon tűnődtem, az apám az NBA-ig vitte (a Cleveland Cavaliersben játszott – a szerk.), a fia meg a 13 évesek között sem tudja letenni a névjegyét. Úgy éreztem, nagyjából ennyi volt, itt vége is a pályafutásomnak
– írja a Golden State Warriors csillaga. A szülei azonban másképp gondolták, s a tennessee-i Holiday Inn hotelben, ahol a meccs előtt laktak, leültek vele.
Valószínűleg ez volt életem legfontosabb beszélgetése. Bárcsak legépelhettem volna nektek. Édesanyám így kezdte:
»Steph, ezt most az egyszer fogom elmondani neked, aztán ebből a kosaras álomból az lesz, ami lesz. SENKI sem fogja megírni helyetted a saját sztoridat. Sem egy játékosmegfigyelő, sem egy jól sikerült torna. Sem ezek a srácok, akik így jók meg úgy jók. A Curry név sem fogja helyetted megírni. Csak te teheted ezt meg. Szóval ülj le, és nagyon alaposan gondold ezt át. Aztán menj, és írd a sztorit, ahogy írni akarod. Viszont soha ne felejtsd el: ez a sztori csak a tiéd lesz.«
Currynek azóta is a fülében csengenek édesanyja szavai, soha nem fogja elfelejteni őket.
Istenem... Az a pillanat örökre belém égett. Végigkísért a junior csapatokban és felnőtt pályafutásom során is. Életem legjobb tanácsát kaptam ott akkor. Onnantól ha lebecsültek, leszúrtak vagy épp tiszteletlenek voltak velem szemben, mindig csak anyukám szavai jártak a fejemben, és azt ismételgettem: ezt a történetet senki sem írhatja meg helyettem! Ezt a sztorit senki sem írhatja meg helyettem!
Már csak az édesanyánk iránti tiszteletből is azt javaslom, higgyünk neki! És persze, az édesanyánknak is!

(A Players Tribune-n Underrated, vagyis Lebecsülve címmel jelent meg Curry írása, aki a cikkben tette közzé, hogy a Rakuten céggel karöltve elindítja az Underrated Tourt. Ennek égisze alatt kosártáborokat szerveznek középiskolás korú srácoknak, hogy azok megtalálhassák az egyetemi liga, majd az NBA felé vezető utat.)

(Gaba)

Borítókép: Fotó: sfgate.com