Orbán kezdte, Szalai befejezte, kettővel vertünk az észteket

A magyar labdarúgó-válogatott utolsó két találkozójára készült a Nemzetek Ligájában Észtország és Finnország ellen. A mérkőzésekre készülvén egy igen speciális rekordot állított fel Marco Rossi által behívott keret: öt nap alatt ugyanis hat sérültje lett a csapatnak.

Ennek tudatában első ránézésre a pályára felküldött tizenegy meglepőnek tűnt. Hiszen ekképp még nem állt fel a magyar válogatott: Dibusz - Baráth, Orbán, Kádár, Korhut - Nagy Á., Pátkai - Nagy D., Kalmár, Kovács - Szalai. Aztán, amint felharsant a kezdő sípszó, mint őrült, ki letépte láncát úgy szaladt-rohant az összes meggypiros mezben játszó úriember. 

S az a remek ember, ki mondjuk nem emlékszik mi történt Talliban (egy egészen parádés 3-3) könnyen mondhatta, na de hát kérem, mi jobbak vagyunk, mint „ezek az észtek”. Nem csoda, amit az a majd félház látott, bíztató volt: a fejekben és a lábakban a gyors, labdavesztés utáni visszatámadás és a hatékony támadásbefejezés szerepelt. Igaz, tegyük hozzá, az első játékrészben Dibusz akkora reflexszel védett egy szöglet utáni fejest, hogy tán még mindig tapsolna a Groupama Arénában. 

Ennél több helyzete azonban nem volt az ellenfélnek. Annál több a magyar csapatnak, amely úgy nyert Orbán és Szalai fejes góljaival 2-0-ra, hogy ha az akarás mellé még pontosság is társul, még boldogabb drukkerhad vonulhatott volna haza. Persze, ez a két gólos sikert is meg kell becsülni.