Exkannibálok és az „FBI-bánya”: így járt Neszmélyi Emil a Puncak Jayán

Neszmélyi Emil október 21-én kapaszkodott fel a 4884 méter magas Puncak Jayára, más néven Carstensz Pyramidra, mely Ausztrália és Óceánia legmagasabb pontja, és egyébként Indonéziában van. A sikeres expedícióról mi is hírt adtunk. A budapesti jogász azután határozta el, hogy megmássza az összes kontinens legmagasabb hegyét, vagyis teljesíti a Seven Summitet, miután 2016-ban, első magyarként az északi oldalról ért fel az Everest tetejére – oxigénpalackkal. Az alaszkai Denali – itt már mászott Neszmélyi, de nem ért fel – és az antarktiszi Vinson Massif hiányzik már csak a sorból, legközelebb utóbbival próbálkozik.

Neszmélyi blogot vezet az expedícióiról, melyek szakmai és emberi oldalról is kimerítően bemutatja, hogyan is kell elképzelni egy több hetes extrém túrát az Isten háta mögött. A Puncak Jayáról kanyarított hosszabb leírását is érdemes átfutni, egészen elképesztő, talán kevéssé ismert tényeket, adatokat találunk benne.

Például, hogy a turista paradicsomként számon tartott Balin (és Pápua Új-Guinea indonéz részén) szinte sehol nincs hálózatos víz, kizárólag a fényűző szállodákban. Ennél jóval komolyabb – logisztikai – problémát jelentett Neszmélyi számára, hogy a Carstensz Pyramidhoz legközelebb eső városból, Timikából miképp közelítse meg a hegyet. Gyalogszerrel 3-5 nap alatt odaért volna, de politikai okokból ezt nem engedélyezik a mászóknak. A gyaloglást egyébként nem csak az élmény miatt választják az alpinisták – a civilizációtól elzárt völgyeken, szirteken keresztül egészen megragadó a séta –, hanem az akklimatizáció okán is.

Járművek nélkül két útvonalon lehet megközelíteni a tábort, erről már meséljen a hegymászó:

Az egyik útvonal a pápua törzsek területén, dzsungel körülmények között vezet, ami napjainkban életveszélyes vállalkozás lenne, de minimum kirabolnának

– írja Neszmélyi.

Nem árt tudni, hogy a Pápua Új-Guinea nyugati, indonéziai részén 19 törzs él, s nagy részük korábban kannibál volt. Az archaikus fegyverekkel felszerelkezett őslakókkal ma sem tanácsos ujjat húzni: régóta függetlenségi harcot vívnak az indonéz hatóságokkal, és nem biztos, hogy a területeiken keresztül túrázó, más országbeli hegymászókat kávéval és süteménnyel kínálgatnák, ha összeakadnának velük.

Van egy másik gyalogos útvonal is, ami pedig a világ egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb) arany- és rézbányáján vezet keresztül vezet. Ez a bánya napi 20 millió amerikai dollár hasznot(!) termel amerikai tulajdonosa számára. A bányát stratégiai fontossága miatt az FBI felügyeli, ezért itt magától értetődő, hogy a gyalogos áthaladás tilos, mi több a helyi jogszabályok értelmében bűncselekmény is, és elzárás jár érte.

Egy kép a bányáról: 

Így viszont nem marad más hátra, mint a helikopteres megközelítés, de ez sem épp zökkenőmentes. A pilóták a helyi szabályok szerint viszont csak akkor szállnak fel, ha a repülési útvonal szabad szemmel is tökéletesen látható. Ennek következtében van, amikor egy teljes hétig a földön maradnak, ugyanis a tengerszint és a 4300 magas Sárga-völgy (itt van az alaptábor) között többnyire akad egy-két felhő, olykor sűrű felhőpaplan. A leghosszabb repülési szünet 11 nap volt, nem lettünk volna hegymászók helyén, amikor a Puncak Jayán töltik ezt a szűk két hetet.

Útban az alaptábor felé: 

Neszmélyi egyetlen akklimatizációs kört csinált, s a kis csoporttal, mellyel mászott, öt óra alatt megmászták a hegyet. Közben ilyen mutaványokat kellett beiktatni: 

Felfelé alig több mint 500 métert kell megtenni az alaptáborból.

Az ereszkedést már a monszun eső közepette teljesítették a mászók, de mindenki biztosnágban leért, az expedíciót szervező cégnek ez volt a 200. sikeres túrája. Neszmélyiéknek még három napot kellett a táborban várakozniuk, a helikopterük meghibásodása és az időjárás is akadályozta a gyors visszatérést, de ez is megoldódott, így a magyar jogász készülhet a Vinson Massifra.

(Gaba)