Az inforadio.hu kedden szemlézte az Aftonbladet svéd lap szeptember elején készített cikkét. Ebben Ljubomir Vranjes, a Telekom Veszprém hétfőn elbocsátott svéd edzője nyilatkozott azokról a változtatásokról, melykről az érkezése óta eltelt egy évben döntött a klubnál. Ezek egyike a játékosok alkoholfogyasztási szokásait érintette.
Addig az edzésen kívüli időtöltést senki sem ellenőrizte, s a játékosok 90 százaléka nem figyelt oda a megfelelő életmódra. Elég nagy változásokat határoztunk el, kemények voltunk velük. Nem ihattak annyi alkoholt, a meccsek előtti napon például egyáltalán nem.
Vranjes szavai elgondolkodtatóak: a világ jelenleg második legnagyobb költségvetésű kézilabda csapatánál ezek szerint a játékosok döntő többsége úgy gondolja, megengedheti magának, hogy italozzon fontos mérkőzések előtt. Ez nem sportszerűtlenség, egyszerűen csak távol áll a profi sport ideájától, a professzionális sportolói gondolkodástól. Lehet persze mondani, hogy ez addig nem zavarta az embereket, a médiát, amíg jöttek a bajnoki címek, a Bajnokok Ligája-bronz és ezüstérmek, de e mögé nem érdemes bújni. Ez a hozzáállás az elért eredményektől függetlenül ezen a szinten nem lehet példa a kicsik számára.
(Ha már a rossz példát említettük: a jelenkori európai fiatalok alkoholfogyasztási szokásairól a Telegraph közölte a napokban a WHO 2002 és 2014 közötti kutatását, mely azt mutatta, hogy 15 éves korig a kontinensen a magyar fiúk rúgnak be a legtöbbször. A magyar lányok „bronzérmesek” lettek nemi bontásban.)
Persze ne gondoljuk, hogy nemzetközi vízekre evezve a különböző sportágak csillagai ne dorbézolnának rendre meccs előtt vagy után, esetleg edzőtábor közben. Elég, ha csak a brazil vagy brit futballsztárok – Ronaldinho, Adriano, Paul Gascoigne – éjszakázásaira, ital- és drogfogyasztási szokásaira gondolunk. A profi sportolónak nem csupán arra kell figyelnie, hogy testét és lelkét tökéletes állapotba próbálja hozni a legfontosabb pillanatokra, hanem arra is, hogy milyen példát állít magatartásával, szemléletével, életvitelével a kicsik számára, akiknek a szemében ő bálvány.
„Nem tilthatom meg nekik a dohányzást”
A magyar sportélet, elsősorban a futball az elmúlt évtizedekben tele volt azokkal a sztorikkal, hogy ki hány pohár kisfröccsöt tudott meginni meccsek előtt, után. Töröcsik András, Urbán Flórián, Váczi Zoltán napokig mesélhetné a botrányosabbnál botrányosabb sztorijait, az általuk havonta elfogyasztott alkoholmennyiség mást egy év alatt kivégezne. A Ferencváros válogatott csatáráról, Böde Dánielről pedig csak sejtjük, hogy milyen fejmosást kapott eddigi edzőitől a Facebookon posztolt madocsai disznóvágós, pálinkázós, pörköltözős fotók láttán (a támadó Madocsáról származik – a szerk.).
De vissza a kézilabdához. Kim Rasmussen, a női kézilabda válogatott dán kapitánya tavaly júliusban adott interjút az nso.hunak, s a következőket mondta.
Meg is lepődtem rajta (hogy mennyit cigiznek a lányok). Pedig tudományos tény, hogy a cigaretta mennyit árt egy profi sportoló teljesítményének: tüdőkapacitás, pulzusszám... De nem tilthatom meg nekik a dohányzást, csak annyit tehetek, hogy próbálom velük megértetni, a saját pályafutásukat hátráltatják, mert egyszerűen nem lesznek annyira jó kézilabdázók, mint lehetnének. Akikkel fel akarjuk venni a versenyt, azok a szabadidejükben a konditerembe járnak. (…) Ha ott akarsz maradni az elitben, profi szemléletre és élsportolói testfelépítésre van szükség. Másképp nem megy.
A dán tréner nem tört ajtóstul a házba, egyszerűen csak elmagyarázta a női válogatott tagjainak, hogy ha folytatják azt az életformát, amit addig, vagyis rendszeresen chipset és zsíros ételeket esznek a saláta és a hal helyett, illetve ha cigivel vezetik le a feszültséget, nem fogja tudni kihozni belőlük, azt, ami egyébként bennük van. Ugyanaz a helyzet példakép-kérdésben itt is fennáll: a kocsijánál edzés után füstölő Tomori Zsuzsanna vagy Görbicz Anita hiába világklasszis, azt az üzenetet ordítja a fiatal kézis lányok felé, hogy csak nyugodtan, cigi mellett is lehetek válogatott szintű kézilabdázó, világsztár sportoló. Így épülnek be az egészségtelen szokások már kicsi kortól a sportolók életmódjába.
A szervezetük hozzászokott a cigihez, a válogatottban mindössze nyolc hetet tölt egy évben a játékos. Ha akkor tiltjuk a füstölést, abból csak negatív dolgok jöhetnek ki. Idegesebbek, stresszesebbek lesznek. Azért nem mindenki dohányzik a nemzeti együttesben, általában a csapat 10-20 százaléka
– immár Németh Andrást, a női válogatott egykori kapitányát idézzük.
Általánosítani talán nem érdemes ebből az edzői nyilatkozatból, de tény, hogy ha egy országban az élsportolóknál bevett szokás a cigarettázás, talán kevésbé sokkoló egy „támogató” nyilatkozat egy neves tréner szájából. Hiszen lehetséges, hogy már ő is egy cigizős közegben nevelkedett a pályán, öltözőben. A többszörös olimpiai bajnok vízilabdázóink közül szintén tudnánk példákat hozni az egészségtelen életmódú játékosokra, ilyen volt a rendszeresen dohányzó, háromszoros olimpiai bajnok Biros Péter is.
Az orvostudomány abban egyelőre nem foglalt állást, hogy melyik sportágban kevésbé vagy inkább romboló hatású a cigarettázás, azt viszont minden orvos egyöntetűen állítja, hogy önmagában rontja a teljesítményt. Ugyanez igaz a mértéktelen alkoholfogyasztásra, a nehezebb ételek rendszeres fogyasztására, és arra, ha a sportoló nem figyel oda a kellő mennyiségű pihentető alvásra, utóbbiról itt írtunk korábban.
Intő jel, hogy a fenti tüneteket magyar kézilabda edző eddig nyíltan nem nevezte súlyos problémának, csak két északi mester, a svéd Ljubomir Vranjes és a dán Kim Rasmussen. Az illetékeseknek érdemes lenne meghallani az egyelőre halk, de egyre erősödő segélykiáltásukat.
(Gabay Balázs)