Dárdai nem változott meg, fiának pedig duplán kell teljesítenie

A berlini otthonában látogatta meg a Nemzeti Sport Dárdai Pált, a Hertha BSC vezetőedzőjét. Szó esett a múltról, a fiairól, s arról is, hogy Magyarország számára még mindig nagyon fontos. Mint mondta, szerencséje volt azzal, hogy még aktív labdarúgó korában a német fővárosba került és az események alakulása is úgy hozta, hogy kinn telepedett le.

„A csapat is valahogy rendre velem haladt, például ahogy megöregedtem, kiesett az élvonalból, tehát minden úgy alakult, hogy játékosként itt maradjak, szükség legyen rám. Szintén a maradást vetítette előre, amikor a gyerekek születtek, majd elkezdtek iskolába járni. És lássuk be, mindeközben a hazai futball eseményei sem alakultak valami jól” – mondta.

Miközben ugyanis külföldön játszott Dárdai, aközben a magyar bajnoki mérkőzésekre kilátogatók létszáma csökkent: „Apu még tizenhatezer néző előtt játszott Pécsen, én már csak nyolcezer előtt, ma pedig nincs ott senki. A tendencia hosszú évek óta megfigyelhető a magyar futballban”.

Mindennek ellenére próbálta úgy kialakítani az életét, hogy szülővárosa, Pécs és Zamárdi a két központi otthona legyen. Ráadásul mindhárom fia kettős állampolgár és szívesen jönnek haza, Magyarországra.

A berlini élet azonban nem változtatta meg, a sváb és a székely gyökereinek köszönhetően precíz ember maradt – ez egyébként tetten érhető a Hertha BSC játékában megszervezésében. Most, hogy fia, Dárdai Pál is a Hertha első csapatának tagja érdekes helyezetbe került, gondolhatnánk, ám a tréner elmondta:

A fiam az edzésen Pálnak vagy edzőnek szólít. (...) Ha dicséretet érdemel, nem a csapat előtt kapja meg tőlem, hanem küldök neki egy SMS-t. Szerintem ez a helyzet neki rosszabb, de annak idején nekem is sokkal nehezebb volt a helyzetem apu edzősége alatt, hiába gondolták azt, hogy könnyebb. Éppen ellenkezőleg! Edzőként, ha megtalálnak, hogy a csapatomban játszik a fiam, egyszerűen nem érdekel, lepereg rólam, mert én tudom, milyen tudás áll mögötte. De neki duplán kell teljesítenie az edzéseken és a meccseken.

Egyébként pedig senki nem szólt, hogy Palkó tagja az első keretnek, hiszen a helyét maga harcolta ki.

S, hogy miben változott meg az élete, amióta vezetőedző lett? Stresszesebbek lettek a mindennapjai, több emberért felel, egyszerre problémamegoldó és pedagógus: „A fizioterapeuták az összes problémájukkal engem találnak meg, az orvosok napi háromszor hívnak, ha éppen senki sem telefonál, akkor a menedzser keres, és mindenféle megbeszéléseket tartunk este fél tízig. De azt leszögeztem, hogy utána már ne zavarjanak”.

Hozzátette, nem sokkolta a három és fél éve a hirtelen megnőtt mennyiségű, megoldásra váró feladat, mert adott ehhez a mentális ereje. A legnehezebbnek pedig azt tarja, hogy tudnia kell kezelni azokat a játékosokat, akik éppen nem voltak tagja a kezdőcsapatnak.

(HZS)