Szülei tanárnak szánták, ma a világ egyik legjobb csatára

A Liverpool meccsein lassan imaszőnyeget lehetne leteríteni a pálya szélére, annyiszor borulnak a gyepre homlokkal a csapat csatárai gólörömük közepette. Mohamed Szalah és Sadio Mané úgy szórja a gólokat a Vörösöknél, mint szorgos gazdasszony a magokat a veteményesben, a Premier League (PL) valaha volt legsikeresebb muszlim csatárkettőse az övék. Nem is beszélve arról, mi lesz, ha a szintén muszlim vallású Xherdan Shaquiri és Naby Keita is beindul... lassan saját mecsetet kell felhúzni az Anfield Roadon.

Szalahról ezernyi cikk született már megvizsgálva lábtartását, családi gyökereit, hajviseletét, még talán fürdési szokásait is. Villámléptű éktársával, Manéval némiképp kevesebbet foglalkozott a sajtó, pedig idén az angol bajnokság és a Bajnokok Ligája mellett a világbajnokságon és a Bajnokok Ligája-döntőben is betalált, illetve Demba Ba rekordját megdöntve immár ő a legeredményesebb szenegáli a PL történetében. Ezt kívánta most orovosolni a Bleacher Report.

Rögtön érkezése évében (2016-17-es idény) megválasztották az év játékosának Liverpoolban, míg az előző szezonban több gólt szerzett (10) a Bajnokok Ligájában, mint Harry Kane, Lionel Messi vagy épp Neymar.


Ennek ellenére nem magát sztárolja, a csapat erejében hisz.

Sokan rólam és Szalahról beszélnek, ami rendkívül jól esik, de Liverpool ereje a csapatszellemben rejlik. Ne felejtsük el, hogy előttünk van egy Firmino nevű srác, aki úgy dolgozik értünk, mint egy állat, megkönnyítve így a dolgunkat. A srácok pedig, akik mögöttünk játszanak, szintén elképesztő munkát végeznek. Ebből építkezünk, és próbáljuk előre lendíteni a csapat szekerét.

Salif Diao és El-Hadzsi Diouf után ő a harmadik szenegáli futballista Liverpoolban, s már most a legsikeresebb. Gyerekként Ronaldinho mellett Diouf volt a példaképe, miatta akart profi futballistává válni. 10 éves volt, amikor a Diouf vezette szenegáli válogatott a negyeddöntőig menetelt a 2002-es világbajnokságon. Kár, hogy ikonja Liverpoolban leginkább arról maradt nevezetes, hogy a klublegenda Steven Gerrard valaha volt leggyűlöltebb játékostársává vált. Gerrard erről még önéletrajzi könyvében is bőségesen írt.

Egy szenegáli faluból a világfoci színpadára

Mané a mindössze kétezer fős dél-szenegáli településről Bambaliból származik. A falunak nem volt még hozzá fogható híressége, a rajongás nem fejezi ki hűen azt a lélekállapotot, melyet övéi éreznek, ha róla van szó. Az idei Bajnokok Ligája-döntő előtt a csatár háromszáz Mané-mezt küldött haza, hogy az otthoniak abban szurkoljanak a Real Madrid elleni mérkőzésen.


Aznap egyetlen ember sem dolgozott Bambaliban, mindenki a tévén csüngött.

Mané normálisnak, hétköznapinak tartja gyermekkorát.

Bejártunk az iskolába, az utcán fociztunk, aztán mentünk haza. Az otthoni focipálya füve nem volt túl jó, mondjuk úgy, hogy nem a futballra tervezték. De mi akkor is játszottunk rajta, mert mifelénk nem nagyon látni jobb minőségű gyepet.

A 26 éves futballista soha nem felejti el, honnan indult. Nemrégiben 200 ezer fontot adományozott szülőfalujának, melyet iskolaépítésre szánt.

Az egyik fő célom, hogy jobb körülményeket teremtsek az otthoni gyerekeknek. Több beruházás is folyamatban van jelenleg, reméljük ezek eredményeként nemsokára új Sadio Manék jelentkeznek majd Bambaliban

– tekint a jövőbe a Liverpool támadója.

Manénak nem volt kitaposott útja karrierje során, otthonról sem kapott meg minden támogatást, hogy egyszer labdarúgó váljon belőle. Édesapja imámként dolgozott, és bár korábban maga is futballozott, ellenezte fia terveit. A kis Mané viszont eltökélt volt, egy barátja segítségével felszállt egy Dakarba tartó gépre, hogy bejusson a főváros Generation Foot nevű futball akadémiájára. Bár szülei egy ízben hazavitték, visszatért, és bizonyította az intézmény vezetőinek, hogy ott a helye. Az akadémia gründolói között ott van a volt Newcastle-játékos Papiss Cissé és az egykor a West Hamben játszó Diafra Sakho is.

A Generetion Foot a francia Metz-cel volt kapcsolatban, így Mané Európába került. A másodosztályban játszó klubnál remekelt, így a Metz valaha volt legdrágább játékosaként igazolt a Red Bull Salzburgba, ahol 21 évesen minden második meccsén betalált, így két szezon után lecsapott rá a Southampton. Innen vezetett az útja Liverpoolba. 34 millió fontos átigazolási díjával ő lett a történelem legdrágább afrikai játékosa. Első fellépésén a Liverpool 4-3-ra verte az Arsenalt, ő lőtte a negyedik gólt.


Mindez diadalmenetnek tűnik, pedig a családja eredetileg teljesen más szakmát szeretett volna választani neki.

Emlékszem, amikor iskolás voltam, a szüleim azt sulykolták, tanuljak sokat, hogy tanár lehessen belőlem. Úgy gondolták csak az időmet fecsérlem a focira, mert soha nem lesz belőlem futballista. A mi falunkból még soha senki nem lett profi labdarúgó. Én viszont azt mondtam nekik: Ez az egyetlen módja annak, hogy később segíteni tudjalak benneteket. Hittem benne, hogy van esélyem, ők viszont nem. Egészen addig, míg alá nem írtam az első profi szerződésemet. Addig csak ennek éltem, mindent megtettem, hogy sikerüljön. Attól a pillanattól kezdve nekik sem volt más választásuk, elkezdtek segíteni nekem. Ma már nagyon büszkék rám.

„Nem vagyok partiállat”

Mané csendes életet él Liverpoolban, talán ezért sem áll a figyelem középpontjában folyamatosan. A Leicester elleni két héttel ezelőtti 2-1-es győzelem után – a meccsen persze ő is lőtt egy gólt – egy videómegosztón megjelent egy felvétel, ahogy a játékos egy helyi mecsetben takarít a mosdóban.


Nem azért csinálta, hogy felvegye valaki, pusztán ettől érzi jól magát. Hétköznapjai nyugodtan telnek, mert ő így akarja.

Nem vagyok egy partiállat, és utazni sem szoktam sűrűn. Ha nem futballozom, általában otthon pihenek, vagy a barátaimmal töltöm az időmet. Amikor hosszabb szabadságot kapunk, mindig hazamegyek a családomhoz Szenegálba, ilyenkor a gyerekkori cimborákkal is végre össze tudunk jönni.

Elmondása szerint fiatalon pontosan arról álmodott, ami most Liverpoolban történik vele.

Az élete során mindenki tesz fel magának fontos kérdéseket, így én is. Sokat tettem azért, hogy ilyenné váljak, hogy fejlődjek. Most nagyon jól érzem magam, erre a szintre akartam eljutni, ezért dolgoztam ennyit. De ez még nem a vége, tovább melózom, hogy még jobb legyek.

(Gabay Balázs)