Balogh Levente nem akarta, de kiderült, ennyire gazdag az ásványvízmágus
Mivel én már hat (igen, jól olvastátok, HAT) éve törekszem -eredménytelenül- egy konstruktív, hosszú távú kapcsolat kialakítására a Magyar Tenisz Szövetséggel, ezért szomorúan bár, de meg kell állapítanom, hogy nemcsak, hogy megértem, hanem támogatom Marcit és csapatát– írta többek között.
Sokan meglepődhettek, furcsállhatták Fucsovics Marci pénteki, és Babos Timi szombati bejegyzését a Facebook-oldalukon, mert kívülről szemlélve úgy tűnik, hogy a magyar tenisz rég nem látott sikeres időszakát éli.
Gondolhatunk itt Timi és Marci elképesztő eredményeire, ebben a globálisan is nagyon népszerű sportágban, a kiemelt kormányzati támogatásra, a felnőtt és utánpótlás nemzetközi versenyek rendezésére, a Nemzeti Edzésközpont felépülésére, a Davis-kupa sikerekre, vagy a tehetséges fiatalok feltűnésére.
Félreértés ne essék, a felsoroltak valóban komoly eredmények, de azoknak a többsége, akik jobban benne vannak a teniszéletben, a saját bőrükön is tapasztalják, hogy a látványos kirakat mögött rengeteg a kezeletlen probléma.
Timi és Marci mellett mi is kiállunk. Elfogadhatatlan, hogy két ilyen szintű játékosnak a nyilvánossághoz kellett fordulnia, mert a Szövetséggel közvetlenül nem tudták megoldani a problémáikat. Az ugyanis a pontos információk hiányában is egyértelmű, hogy ebben a helyzetben melyik félnek kellene a másikat kiszolgálnia. A bejegyzésekből pedig úgy tűnik, a Szövetség fordítva ül a lovon.
A nem újkeletű arroganciát fel kell, hogy váltsa a Szövetség részéről egy valódi segítő és támogató hozzáállás a tenisztársadalom valamennyi szereplője felé.
A háttérbe tekintve egyértelmű ugyanis, hogy egyáltalán nincs működő szakmai rendszer, ezen a téren gyerekcipőben járunk.
A tenisz az egyik legköltségesebb sportág, kevesen tudják finanszírozni, így a merítési lehetőség is jóval szűkebb, tehát már csak a létszám tekintetében is komoly a lemaradás. A Szövetség egyik legfontosabb feladata lenne a bázis növeléséhez szükséges feltételek biztosítása.
Az a kevés utánpótlásműhely, ahol még mindig komolyabban foglalkoznak a tenisszel, alig kap anyagi támogatást. Szakemberhiány van, nincsenek továbbképzések, a meglévő, még kitartó edzők pedig anyagilag és erkölcsileg sincsenek megbecsülve. A vidéki teniszműhelyek pedig még ehhez képest is kilátástalanabb helyzetben vannak.
Eközben a Szövetség elkezdett klubként működni, az állami támogatásoknak köszönhetően egyfajta konkurenciájává vált a kluboknak, ami semmiképpen nem egészséges helyzet, szereptévesztés, mert a felek ellenérdekeltté váltak.
Ami a finanszírozást illeti, ki kell mondanunk, hogy a Szövetség vezetése minden eddiginél több központi forrásból gazdálkodik, azonban ezeknek a pénzeknek az elosztása jogosan teszi elégedetlenné a szakma képviselőit, még ha ezt kevesen is merik nyíltani kimondani.
Egy Szövetség vezetésének igenis fel kell mérnie, hogy például egy férfi ATP-verseny milyen költségekkel jár. Akármennyi előrelépést jelent egy ilyen verseny Budapestre hozatala, ez nem történhet olyan áron, hogy több száz millió forint elmenjen mobillétesítmények felállítására és lebontására, miközben a fent említett problémák megoldásra várnak. Abból a pénzből, amit a Szövetség az elmúlt években a nemzetközi versenyrendezésre költött, egyes utánpótlásműhelyek helyzetét évtizedekre meg lehetett volna oldani.
A leírt problémák évek óta ismertek teniszberkeken belül, egy évvel ezelőtt, többekkel egyetemben mi magunk is kezdeményeztünk a Szövetségnél egy szakmai egyeztetés-sorozatot.
Egyesek szerint ez járt némi eredménnyel, mások szerint semmilyen előrelépést nem hozott, de az biztos, hogy összességében kevesek voltunk ahhoz, hogy igazi áttörést érjünk el, vagy a mostanihoz hasonló nyilvánosságot kapjanak a kezdeményezéseink.
Reméljük, hogy a jelenlegi helyzetben többünk határozott jelzése eredményre vezet, és a jövőben a Szövetség döntései a tenisztársadalom egy sokkal szélesebb rétegének érdekeit fogják szolgálni.
Temesvári Andrea és Markovits László