Babos Tímea: „Lehet engem nem szeretni, bántani, beszólogatni a vereségek után”

Babos Tímea a hét elején elvesztette a páros világranglista vezető helyét, de a jövő héten már megint az ő nevével fog kezdődni a lista.

A New York-i US Open kezdetéig már csak pár nap van. Erre a versenyre készül a magyar teniszező, aki az amerikai nagyvárosból jelentkezett be közösségi oldalán. Egy hosszabb Facebook-bejegyzésben arról írt, hogy hogyan éli meg az elmúlt időszak sikertelenségét.

A bejegyzést változtatás nélkül közöljük:

Sziasztok!
Sokat gondolkodtam az elmúlt napokban, hogy írjak-e egy hosszabb hangvételű levelet Nektek vagy sem, de úgy döntöttem, hogy megosztom Veletek a gondolataimat.
Nehéz időszakon megyek keresztül és úgy érzem, hogy ezzel a levéllel Ti is megértitek, mi zajlik bennem és a háttérben. Egyszerűen úgy érzem, hogy manapság bármit csinálok, nem sikerül. Voltak nagyon jó meccseim, pl a múlt heti Görges elleni, és persze rosszabbak is, de sajnos többségében nem én győztem, legyen szó egyéniről vagy párosról. Az most mellékes, mégis megemlítem, hogy a szerencse sem az én oldalamon áll, elég csak a New Haven-i versenyt példaként felhozni, ahol 38-ként neveztem és első várakozó voltam a főtáblára. Sajnos folyamatosan esett az Cincinnatiben, így nem tudtam átérni a kvalifikációra, illetve a WTA szabályai szerint, míg valaki versenyben van egy versenyen, nem mondhatja le a következőt, így az, aki esetleg tudta, hogy nem megy át New Havenbe, nem tudta lemondani, így feleslegesen sorsolták be. Kíváncsi vagyok, hogy fog alakulni a tábla…
A párosunk is döcög picit, több meccset vesztettünk szuper tie-breakben (vagy nagyon szorosan), amit úgy érzem/érezzük Kikivel, hogy meg lehetett volna nyerni. A kapcsolatunk továbbra is remek, ezzel nincsen baj.
Természetesen ez a sikertelenségi időszak nagyon megvisel lelkileg; az önbizalmamat is megtépázta, de mindezek ellenére továbbra is kőkeményen dolgozom. Aki kicsit is ismer, tudja, hogy nagyon odafigyelek a részletekre, talán túlságosan is aprólékos vagyok, de ebben is próbálok fejlődni.
Lehet engem nem szeretni, bántani, „beszólogatni” a vereségek után, ami természetesen nem esik jól, de tudom, hogy én minden nap a sikerért dolgozom; azért, hogy az egy-egy elcsúszott bréklabda legközelebb nekem „jöjjön”, ezzel is megfordítva egy szoros meccset. Higgyétek el, nekem fájnak legjobban a vereségek, nekem a tenisz nem csak a foglalkozásom, hanem a szenvedélyem és nagyon nehéz megemészteni, hogy hosszú órák keserves munkáját rontom el egy rossz döntéssel vagy egy könnyű hibával.
Ami biztos, hogy hétfőtől újra világelső leszek párosban, illetve hogy továbbra is Top40-es játékos vagyok egyéniben. Persze vannak még álmaim és céljaim, éppen ezért fogok továbbra is elhivatottan edzeni, keményen küzdeni és meg kell tanulnom jobban bízni önmagamban.
A jövő hetet a US Openre való felkészüléssel töltöm, lesz időm gyakorolni a pozitív gondolkodást. New Yorkból jelentkezem, szép napot mindenkinek!
Puszi,
Timi

(TK)