A Vidi azzal nyert, hogy nem akart nyerni

Mint egy csepp víz a tikkasztó szaharai hőségben, úgy kellett, hogy végre magyar csapatnak is lehessen szurkolni valamely európai kupasorozat csoportkörében. Az már ugyanis biztos, hogy miután a Videoton a Bajnokok Ligája-selejtezőjének harmadik körében túljutott a Malmön, főtáblás az Európa-ligában. S, ha a Bajnokok Ligája play-off körének két mérkőzéses összevetésében jobbnak bizonyul az AEK Athénnál, akkor bizony a legrangosabb európai kupasorozat csoportkörébe kerül. (Ez a tett legutóbb a 2009/2010-es évadban a Debrecennek sikerült.)

S, hogy mi rejlik az eddigi sikerek mögött? Egyrészt, hogy a kesze-kusza magyar futballviszonyok között a MOL Vidi FC az a csapat, amelynek felépítése hasonlít a nyugat-európai klubokéhoz. Tehát a klubba beleölt pénzhez jár egy átgondolt, következetes koncepció. Egy olyan sportigazgatóval Kovács Zoltán személyében, aki érti a játékosok, az átigazolási piac és a vezetőedző háromszögének „működését”. Az igazolt labdarúgókat és a vezetőedzőket szakmai alapon választják játékosmegfigyelők (Balogh Tamás, Hadnagy Zsolt) bevonásával. Az építkezés folyamata érzékelhető volt az elmúlt években.

Két éve még az Európa-liga selejtező harmadik fordulója és a Midtjylland jelentette a végállomást. Az előző idényben a El play-off körében vérzett el a székesfehérvári együttes a Partizan Beograd ellenében. Most, 2018-ban – ahogy az fentebb áll – az Európa-liga csoportkör már biztos, a BL-főtáblához pedig az AEK Athénon keresztül vezet az út.

A nagy örömök közepette persze azért egy-két szívrohamot kihordott két lábon a magyar futballszurkoló. Elég, ha csak a Dudelange elleni felcsúti visszavágó eseménysora (kapufa, öt méterről kihagyott luxemburgi helyzet) idéződik fel, vagy Kovácsik bravúrjai a Ludogorets otthonában. Bármilyen általános közhelynek is tűnik: a futballban igenis nagy szerepe van a szerencsének. Ha bajnokságokat nem is, de mérkőzéseket, párharcokat befolyásolhat eme irányíthatatlan tényező.

Ahogy azt David Sally és Chris Anderson a Számháború című könyvükben megjegyzik: már Charles Reep (1904-2002), a futballanalízis úttörője (aki egyébként könyvelő és a brit Királyi Légierő pilótája volt, csak kedvtelésből foglalkozott statisztikával) is rájött arra, hogy a „futball, mint játék legalább annyira függ a szerencsétől, mint a képességektől”. A szerzők adatbányászati módszerek segítségével bebizonyították, hogy a gólok 44,4 százaléka puszta szerencse.

Szóval Fortuna jó, ha veled van (elég csak a a Ludogorets elleni visszavágón történt kiállításra gondolni, ami azért valljuk be segítséget jelentett), de önmagában nem elég. Tudni kell például azt is, hogyan lehet az aktuális versenysorozatban egyről a kettőre jutni. Márpedig nagyon úgy tűnik, hogy a Videoton vezetőedzője, Marko Nikolics érti, amit csinál. Mint a szakember a Ludogorets elleni visszavágó előtt elmondta:

„Az a fontos, hogy eredményes futballt játszunk. Nem akarunk állva vagy szépen meghalni, fejetlenül támadni, hogy aztán kinyírjanak minket.”

Majd a Malmö elleni továbbjutás után ekképp fogalmazott:

„Szoktam is viccelni az öltözőben, hogyha a nemzetközi párhuzamokat nézzük, akkor mi játékstílusra nem a Barcelona vagyunk, hanem az Atlético Madrid.”

Fontos, az edzői gondolkodást jól példázó mondatok ezek. Ráadásul mindezt a statisztika felszíni mutatói is visszaadják, a Ludogorets és a Malmö elleni mérkőzéseket figyelembe véve a Videoton átlagban 42,75 százalékban birtokolta a labdát és összesen tízszer találta el a kaput – utóbbi adathoz érdemes hozzátenni: a tíz kaput eltaláló lövésből hat akkor történt, amikor csapat ötven percet emberelőnyben futballozott a Ludogorets ellen Felcsúton.



Az sem elhanyagolható tényező, hogy az ellenfelek bizony felvették a „nagyobb mellényt”. Mind a Ludogorets, mind a Malmö körüli szakemberek, játékosok talán túlzott önbizalommal is indultak neki a párharcoknak, aztán jött a pofon a Videoton szervezett, a védekezésre és az ellentámadásra berendezkedő futballjával, így az eredmény az lett, amit Markus Rosenberg, a Malmö csapatkapitánya elég jól összefoglalt a két csapat párharcát követően:

„A Videoton szervezetten futballozott. Nem sok csapat van, amely gólt tudna szerezni ellenük.”

Marko Nikolics együttese tehát nem akart több lenni annál, amit az európai kupaporondon a rendelkezésre álló keretből feltétlen ki lehet hozni. Stabil, szervezett és hatékony védekezés, amelynek mindenki alárendeli magát (azért nem lehet minden nap Lazovicot látni hátrafelé húsz métert sprintelni), emellett pedig bízni Nego, Lazovic, Juhász vagy épp Scepovic személyében, akik minőséget jelenthetnek a támadások alkalmával.

Azzal tehát, hogy a Videoton már biztosan ott van az Európa-ligában, nem oldotta meg a magyar futball problémáit, de rámutatott hogyan lehet viszonylag okosan és tudatosan elkölteni a fociba áramló pénzeket.

(Havasi Zsolt)