A mezőny helyi idő szerint reggel 9 órakor ugrott a Loch Lomond, nagyjából 16 Celsius fokos vizébe, ráadásul folyamatos eső és szél is nehezítette a futamot. Tizenkilencen vágtak neki a távnak, amely tíz 2,5 kilométeres körből állt. A verseny háromnegyedéig gyakorlatilag teljesen együtt úszott a mezőny, amelyet a legtöbbször Rasovszky vezetett.
Öt kilométerrel a vége előtt még mindig Rasovszky állt az élen, ekkor a legjobbak láthatóan valamivel nagyobb tempóra kapcsoltak. Négy és fél óra elteltével az utolsó körhöz érve is Rasovszky vezette a mezőnyt, Székelyi bő kétperces hátránnyal a 15. volt.
A cél előtt 1250 méterrel, az utolsó frissítő pontnál a francia Axel Reymond állt az élre – az élboly ekkor már nem lassította magát ivással –, Rasovszkynak öt másodperc volt a hátránya a negyedik helyen.
Az utolsó hajrát a magyar úszó nyitotta meg, és két testhossz előnyre tett szert, a különbséget pedig folyamatosan növelte. Láthatóan ezúttal a célba érkezésnél nem akarta a benyúlásra bízni a döntést. Az utolsó métereken nagyot hajráztak a riválisok, Rasovszky ellenben teljesen elkészült az erejével, az előnye azonban kitartott, és megszerezte második aranyérmét is Glasgow-ban.
„Tizenkét és fél kilométernél már minden bajom volt, fájt a tenyerem, a térdem, a vállam. Legszívesebben kiszálltam volna, de mégis azt éreztem, hogy ameddig bírom, úszni fogok” – nyilatkozta az MTI-nek a 21 éves magyar versenyző. Rasovszky néhány megszakítással szinte végig vezette a mezőnyt, majd nagyjából egy kilométerrel a cél előtt indította meg hajráját, amelynek köszönhetően előnye kitartott a benyúlásig is. „Fogalmam sem volt, mi lesz, gondoltam, most vagy soha. Kicsit elegem volt már ebből a huszonöt kilométerből, s amikor már csak öten voltunk, úgy gondoltam, ez is egy jó eredmény. Elindultam és bíztam benne, hogy kettőnél többen azért nem érnek utol” – kommentálta a hajrát a fiatal versenyző.
Rasovszky a győzelmek tekintetében könnyen triplázhatott volna, de 10 kilométeren végül az olimpiai bajnok holland Ferry Weertman négy századdal(!) előbb nyúlt be, s célfotóval diadalmaskodott: „Sikerült túllépnem ezen, hiszen igazából elégedett voltam azzal ez eredménnyel és minden erőmmel a huszonöt kilométerre koncentráltam. Bár nem volt egyszerű, a verseny közben sok problémám volt magammal, leginkább az, hogy miért voltam ilyen idióta, hogy ezt bevállaltam. Végül két körrel a vége előtt, amikor már csak öten voltunk, akkor éreztem, hogy beúszom bármi áron.”
Rasovszky edzője, Szokolai László tanítványa küzdeni tudását emelte ki: „Tervezni terveztük, hogy az élvonalban végzünk, végig tudta kontrollálni a pályát, az ellenfeleket és a fájdalmat. Itt sokszor nem az úszótudás dönt, persze ezt kétszer is idézőjelbe téve, hanem az, hogy ki miképpen tolerálja a fájdalmakat, a felmerülő problémákat” – mondta a szakember, aki hozzátette, egy edző ilyenkor átéli tanítványával a versenyt, így most ő is rendkívül elfáradt.
A női verseny
A nők tíz perccel később ugrottak a hideg vízbe, ketten, a 2015-ben Kazanyban világbajnoki ezüstérmes Olasz Anna, illetve Sömenek Onon Katalin képviselték a magyar színeket. Előbbi a hatodik, utóbbi a tizedik helyen csapott a célba.
A női verseny elképesztő befutóval zárult, nagyjából két méterrel a cél előtt még úgy tűnt, hogy az olimpiai bajnok holland Sharon van Rouwendaal az 5, a 10 kilométeren és a váltó tagjaként begyűjtött aranyérme után itt sem talál legyőzőre, az olasz Arianna Bridi viszont fantasztikus utolsó métereivel, egyetlen tizeddel hamarabb benyúlva győzött.