Lélekemelő győzelem: negyeddöntőben a magyar válogatott

Nem volt több lehetősége a magyar válogatottnak: ha valamit akart alkotni a barcelonai Európa-bajnokságon, akkor el kellett kezdenie úgy vízilabdázni, ahogy tud. A hollandok elleni nyolcaddöntőn már nem lehetett annyit hibázni, mint az olaszok elleni 5-12 és a németek elleni ugyancsak szerény 4-4 alkalmával. Märcz kapitány utóbbi összecsapás után kissé tanácstalannak tűnt csapata teljesítménye kapcsán, reméltük, az öltözőben oldódott a hangulat, s a kérdőjelek kiegyenesedtek.

A találkozó első negyedében több gólt jegyzett a magyar csapat, mint a német meccsen négy alatt. Feltámadtunk támadásban. Amikor 1-2 után 3-2-re fordítottunk Pohl Zoltán megúszásból szerzett találatával Märcz Tamás üvöltve rázta a kezét a parton, óriási feszültség szabadult fel benne az elmúlt napok nyomasztó hangulata nyomán.

A hollandok tapadtak, s a fejükbe vették, hogy megszerzik első győzelmüket Magyarország ellen (eddig tizenhatszor mi győztünk az egy szem döntetlen mellett). Volt, hogy mázlival, kipattanó, blokkon megpattanó lövés vagy passz után egyenlítettek. Bár papíron sokkal erősebb kerettel álltunk fel ellenük, hárman a spanyol ligában edződnek, köztük ketten a bivalyerős Barcelonetában, vagyis hazai pályán.

Aztán 6-6 után megléptek a magyarok. Vámos duplájával, s Pohl újabb találatával először léptünk meg hárommal, ennyi maradt a különbség a nagyszünetre. Végre biztató volt az emberhátrányos védekezés (csak egyet kaptunk három támadásból), míg elől remekeltek a mieink fórban (4/3). A hollandok továbbra is a centerben őrlődő Lucast erőltették, sokszor két-három védő kellett, hogy elvegyük tőle a labdát.

Zalánki Gergő, majd Erdélyi Balázs újra előnyből volt eredményes (11-6), ezzel eldőlt a mérkőzés. A csapat végre felszabadultan vízilabdázott, ami már azon is meglátszott, hogy a labda gyorsabban járt a kezekben emberelőnyben. Nagy Viktornak nem volt sok dolga a magyar kapuban, nem volt szükség komoly bravúrokra. Rengeteget blokkoltak a mieink, a harmadik harmadban négynél tartottunk, az előző három meccsünkön összesen alig találkoztunk ennyiszer a labdával.

A balkezeseinknek nagyon ment ezen a meccsen, Vámos Márton négy, Zalánki Gergő három góllal zárt, a kétgólos Pohlt is érdemes megdicsérni, ahogy az egész csapatot. A magyar válogatott összekapta magát, s ha nem is brillírozott végig, már jobb teljesítményt nyújtott, mint a csoportmeccseken. A végén a hollandok még kozmetikáztak az eredményen, a vége így: Magyarország-Hollandia 12-9!

A negyeddöntőben jönnek a szerbek, irtózatos bravúrra lesz szükség ellenük a továbbjutáshoz.

Märcz Tamás az M4-nek:

Elégedett vagyok a fiúk reakciójával, hogy meg akarták mutatni, hogy tudnak vízilabdázni. Elvártam ezt tőlük. Az elején kaptunk szerencsétlen gólokat, aztán végre a kezünk és a szívünk is a helyén volt. Teljesen azért nem vagyok elégedett, nem vagyunk elég rutinosok abban, hogyan kell ötgólos vezetésről 7-8 gólos győzelmet aratni. Régóta szerettem volna a szerbekkel játszani. Fantasztikusan jó csapat. Taktikailag kevésbé bonyolult játékot játszanak, mint például az olaszok. Nem mi vagyunk az esélyesek, nem lesz rajtunk teher, de félnivalónk senkitől sincs.

(Gabay Balázs)