„Olyanok voltunk, mint egy sebészeti beavatkozás: fájtunk mindenkinek”

A francia válogatott szövetségi kapitánya első ízben nyilatkozott hosszan a vasárnap megszerzett világbajnoki cím után, a Le Parisien újságírójával beszélgetett. Mario Zagallo és Franz Beckenbauer után ő a harmadik a focitörténelemben, aki játékosként és edzőként is megnyerte a tornát.

A cikkben kiemelik, a több mint egy órás interjú során Deschamps végig mosolygott, lazán, ékesszólóan nyilatkozott, egészen másképp viselkedett, mint a sajtótájékoztatókon. Nem csupán a vb-ről beszélt, de felfedett néhány ismeretlen szakaszt a saját személyes történetéből is.

- Elbizakodottságra vallott volna, ha biztos lettem volna az aranyéremben, de éreztem, hogy megszerezzük. Ez ilyen, meg van írva, mint a sors. Utána persze be is kell teljesíteni. Csak egyetlen egy dologban hiszek igazán, a sorsban. A sorsunk meg van írva. Meg kellett, hogy történjen és megtörtént

– válaszolta a tréner a kérdésre, miszerint 1998 júliusa után 2018 júliusában is érezte-e, hogy világbajnok lesz.

Deschamps azt is elárulta, amikor 1998-ban magasba emelte a vb-serleget, a testvérére is gondolt, aki tizenegy évvel korábban halt meg. Erőt merített a fájdalomból. - Ezek az életünk fájdalmas pillanatai. A 2016-os Európa-bajnokság előtt közvetlenül a futballfanatikus sógoromat veszítettem el. Az élet elvesz tőlünk embereket, de ez sokszor váratlan erőket tud mozgósítani bennünk.



Azt külön hangsúlyozta, hogy a nemzeti csapatnál semmi sem fontosabb, ezt bizonyosan játékosai értésére adta a torna előtt. - Négy évig mi leszünk a világ tetején, ez egy megdicsőülés. Az érzelmek és az emlékek megmaradnak, de mi sportolók vagyunk, így az elnyert címeink azok, amik kézzelfoghatóak maradnak. Sokkal nehezebb trófeákat nyerni a nemzeti csapattal, mint a klubboknál, ahol a lehetőségek száma nagyobb. 2016-ban egy hihetetlen lehetőséget hagytunk elúszni, de ha lassacskán belátjuk, hogy az ott elszenvedett vereség a javunkat szolgálta, másképp tudjuk megközelíteni ezt a mostani világbajnoki döntőt. A vb-címnél semmi nem értékesebb. Olvastam, hogy mit mondott Beckenbauer („Üdv a klubban”). Remélem lesz alkalmam, hogy egyszer vele és Mario Zagalloval vacsorázzak, óriási büszkeség egy ilyen társaság tagja lenni.

Deschamps egészen másként tekint a most megszerzett trófeára, mert szerinte játékosként az ember aktív, cselekvő szereplői a történteknek. Ha úgy vesszük, tiszteletre méltó távolságtartással szemlélte futballistái ünneplését, nem sajátította ki örömüket.

- A csapat sikere a játékosoké, soha nem szabad elvenni tőlük a győzelmi mámort. A győzelem az ő érdemük. Úgy gondolom, hogy amikor valami nem megy, az kilencvenöt százalékban a szövetségi kapitány felelőssége, amikor pedig sínen vannak a dolgok, akkor ez pont fordítva van. De ez engem egyáltalán nem zavar. Ugyanannyira, sőt, jobban, örülök az ő sikereiknek, mint a sajátomnak. A játékosaim tudásának és érdemeinek köszönhetően lettem világbajnok.

A kapitány elmondta, attól, hogy az ő vezetésével ért a csúcsra a francia válogatott, ezt a generációt nem kell az ő személyéhez kötni. Az atyáskodó oldaláról kifejtette, bár a játékosok nem a saját gyermekei, de fontos egyenesen közölni mindegyikükkel, mi az ami megy, s mivel akad probléma, min kell változtatni. - Büszke vagyok rá, hogy velük lehetek. Büszke vagyok arra, hogy ott voltam 20 éve, és itt vagyok most is. Ez a kék-fehér-piros mez szent. Meg kell tanulniuk, hogy továbbadják ezeket az értékeket, és ezt megértették. Van otthon egy 22 éves fiam, aki ugyanúgy beszél, mint ők, ugyanazok az érdeklődési körei. Mondhatjuk, hogy ezt nézve van némi előnyöm, de egy szövetségi kapitánynak alkalmazkodni kell a csapathoz.

Július 12-én Deschamps gondolt a húsz évvel ezelőtti vb-döntőre, mert néhány akkori játéktársa boldog évfordulót kívánt a győzelmünk alkalmából. De szándékosan nem akarta emlékeztetni játékosait az első aranyéremre mert meglátása szerint ez egy másik történet, és egy másik generáció. - Ez a győzelem az öt és harminc évesek számára teszi lehetővé, hogy teljes mértékben megéljék a sikert. Ez egy új történet, még akkor is, ha az előzőt persze nem törli el.

Az újságíró az interjú egy pontján megkérdezte az edzőt, újrakezdené-e karrierjét a legelejétől. Egyértelmű nemmel felelt, mert véleménye szerint nem tudná még egyszer ilyen jól végigcsinálni. Azt viszont hozzáfűzte, hogy mindent beleadott, megtett azért, hogy a csúcsra jusson.

Arra a kérdésre, hogy mentálisan megterhelőbb volt-e kapitányként szerepelni egy vb-n, mint játékosként, érdekes választ adott. - Abszolút nyugodt és derűs voltam a vb alatt. Tudják miért? Elvágtam magam a világtól, teljesen belemerültem, nem akartam, hogy bármi megzavarjon. A csapatom és a stábom közelében voltam. A húszfős stábom elképesztően összetartó volt. És végig nagyon jól aludtam, sokkal jobban, mint 2014-es világbajnokságon, nem fáradtam el a végére. Aludtam még a legrosszabb helyzetekben is. Még az is sikerült, hogy ne rágjam a körmömet, pedig erre az elmúlt 45 évben nem igazán volt példa. Pedig izgulhattam volna….de nem tettem.

A torna ideje alatt több negatív kritika is érte a franciákat, miszerint nem játszanak szépen, nincs látványos támadójáték. A kapitány derűsen reagált a vádra az interjúban.

- Miért lett volna csúnya a franciák játéka? Mert rám hasonlít? (nevet) Ilyen kérdések mindig vannak egy vb után. Tudom, hogy voltak kritikák, de hát ez hozzátartozik a dologhoz. Nem akartam megismerni őket. Most meg már megmosolygom az egészet, hiszen látjuk mi lett a vége. Aki világbajnok, az egyszerűen jobb, mint a többi és kész. Az az igazán magas szint, amikor erősebb vagy az ellenfeleidnél. Ha megverünk valakit, az nem azért van, mert az ellenfél rossz. Igen, csinálhattuk volna jobban. Nem mindig uraltuk a helyzetet, de az elejétől fogva mondom: én most a fiatalokat választottam, 14 játékosomnak ez volt az első nemzetközi tornája, ők majd 2-4 év múlva lesznek csak igazán erősek. Az a legfőbb büszkeségem, hogy csapatot építettem.

Deschamps a belgákról azt mondta, csapata alaposan megszenvedett ellenük az elődöntőben, de nem zavarja, hogy a belga játékosok – elmondásuk szerint – nem nézték a vb-döntőt. Úgy látja, az oroszországi torna nem azokat a csapatokat igazolta, akik többet birtokolták a labdát. - Hogy a kollégámat, Guy Stéphant (Deschamps segédedzője) idézzem, a mi csapatunk olyan volt mint a sebészeti beavatkozás. Fájtunk mindenkinek.

A szövetségi kapitány elárulta, a 98-as győztesek között többen is ott voltak az öltözőben a döntő előtt. Marcel Desailly, Laurent Blanc, Lilan Thuram például, de a korábbi csillag, Jean-Pierre Papin is. - Zizou küldött üzenetet a döntő előtt és után is. Titivel (Thierry Henry beceneve) az elődöntőn találkoztunk. Ami Aimé Jacquet (a 98-as csapat kapitánya) illeti, vele a torna alatt végig kapcsolatban voltam. Aimé, az Aimé.

Christophe Dugarry viszont más tészta, Deschamps teljesen megszakította vele a kapcsolatot.

- Amikor átlépjük a hatért, és az emberi tiszteletet minimálisan sem adjuk meg a másiknak...Nem ő az egyetlen, akivel vége. Dugarry azt meri mondani, hogy én túszul ejtettem Franciaországot, ez felfoghatatlan. Azt mond amit akar, van saját rádioműsora, mindegy is. Ha Dugarryval kellene találkoznunk, akkor azt se mondanánk egymásnak, hogy jó napot! Mindenki megy a maga útján.

A vb-mérkőzések közül a Peru elleni jelentette a mérleg nyelvét. A márciusi, Kolumbia elleni vesztes mérkőzés sokat segített neki, felhasználta az összecsapás tapasztalatát. A találkozó után a játékosok nemcsak azért voltak felszabadultak, mert már megvolt a biztos továbbjutás, hanem mert csapattá értek és ez az érzés átjárta őket.

Természetesen a Manchester Unitedben régóta nem a tudásának megfelelően játszó Paul Pogba is előkerült az interjú során, akit sokallt szapult a média a vb előtt. - Nagyon sokat beszélgettem vele, mert tudtam, hogy meghallgatja amit mondok. Persze tudtam, hogy ő dönt végül. Azt pedig nagyon jónak gondolom, hogy normalizálta a helyzetét a médiával, hogy ne tűnjön földönkívülinek – ecsetelte, s hozzátette, ő is átélte ezt a helyzetet játékosként, de ő „elvesztette a harcot”. A döntőben is gólt szerző Pogbáról elmondta, mivel a brazil vb-n és a 2016-os Eb-n is ott volt, a köztes generáció tagja, s ezért jó példa volt a fiatalok számára. De nem csak ő emelkedett ki vezérként, ez korábban hiányzott a francia válogatottnál.



- Benjamin Pavard is megérdemlte ezt a szerepet. Megköszönte nekem, de csak magának köszönheti. Mondtam is neki vigyorogva, hogy Guy Stéphanon és rajtam kívül szerintem csak a szüleid látták több meccsedet. Ő egy nagyon visszafogott személyiség. Nem igazán kapta fel addig a média, Stuttgártban játszott, ami ugye mégsem a Bayern. Szimpatikus, emberi és van önbizalma. Egyszer azt mondta nekem: Nem félek semmitől és senkitől. Az válaszoltam: Szíved joga, hogy így érezz, de ha nem ismételgeted, az még a javadra válhat. Ő ilyen.

- Lucas Hernandez vele egyidős, de már más típus, úgy játszik, mint egy 30 éves. Kanté is nagyon közkedvelt játékos. Ritka mikor egy ennyire a háttérben maradó játékos ilyen népszerű lesz. Mindig mosolyog, mindig jól van, nyugodt. Imádják őt a csapattársai, egy igazi napsugár.

A vb-történelem legfiatalabb francia gólszerzőjét, Kylian Mbappét rendkívül értelmes játékosként, írja le, olyannak, aki pontosan tudja, hogy képes olyan dolgokra, amikre a többi játékos nem. - Intelligens és meghallgat, kijavítja a hibáit. Elmondom neki, ha jól csinál valamit, de azt is, ha nem, még akkor is, ha ez általában csak a játéka öt százalékára igaz, mert a javát akarom. 1998-ban Henry és Trezeguet ugyanennyi éves volt, de nekik nem ugyanaz a szerep jutott mint Mbappénak. Ő már most nagy játékos.

Deschamps elmagyarázta Mbappénak, hogy ha folyamatosan megalázza az ellenfeleit, sok sárga lapot fog begyűjteni.

- Azt mondtam neki: „Örülhetsz, hogy nem én játszottam ellened, mert elkaptalak volna és akkor biztosan nem sárgával hozom le a meccset!” Uruguay ellen vigyáznia kellett. Harmincas éveikben járó, rutinos játékosok álltak szemben vele, akik tudták, hogy kiestek, de ha elkapják, annyi lett volna a vébéjének. Ezért hoztam le hamarabb. Nüanszok választják el a közönségszórakoztatást és a tiszteletlenséget, ezzel vigyázni kell.

Könnyedebb témák is terítékre kerültek az interjú során, például a játékosok zenei ízlése. Karibi zenét, francia rapet, Tupacet hallgattak a francia játékosok a csapatbuszon, Deschamps-ot ez nem zavarta. Az interjúban legalábbis humorosra vette a figurát ezzel kapcsolatban. - Csodás, imádom, még akkor is ha van amit nem értek. Nagyon változatos. És a 80-as évekből is be mertek rakni pár számot. Mikor Michel Fugain vagy Michel Sardou szólt, egymásra néztünk a segédedzőmmel és ezt mondtam neki: Kezdek aggódni, ezek tuti kérni akarnak valamit.

Adil Rami egészen kimunkált bajuszáról azt mondta, nagyon kemény, ijesztő, olyan, mintha egy botot fogna meg az ember. A VIP-ben ugráló, eszeveszetten szurkoló Emanuel Macron elnökre is kitért röviden. - Nem cseréltem be. Nagyon beleélte magát, nagyon szereti a focit. A fociban elképesztő az érzelmi oldal, az élet bármely területén lehet bármekkora sikerünk, olyan érzelmi töltetet, mint amit a sport ad, más nem tud. Még szerencse, hogy eddig meneteltünk, különben nem jött volna el a vb-re.



A cserék közül kiemelte Steven Nzonzit, aki a Sevilla játékosaként nemsokára a Szusza Ferenc Stadionban lép pályára az Újpest ellen az Európa-liga második fordulójában. Adrien Rabiot helyett választotta a hórihorgas középpályást. - Tudtam, hogy a francia válogatottban Stevenre lesz szükségem. Nem vitatom el mindazt, amit Rabiot a klubjában véghezvitt vagy velünk, de nem tudom megérteni a nyilatkozatait – utalt a PSG-s középpályás kritikus hangvételére azután, hogy nem ő került be a csapatba.

A 2020-es Eb-re előretekintve felhívta a figyelmet: a sportban a legnagyobb győzelmek közepette követik el a legnagyobb baklövéseket. - A másnapok sokszor nagyon nehezek. Ezt tudom, ismerem az érzést. 1998 után fél évembe tellett, hogy visszazökkenjek a mindennapokba.

A folyamatos terrorveszélyre, a párizsi merényletsorozatra utalva kiemelte, örül, hogy a franciák a vb-győzelmet ünnepelve újra megélhették milyen az utcákra vonulni. Szerinte sok európai drukkert távol tartott a tornától a terrorveszély, a dél-amerikaiakat ez nem érintette. - Sajnos soha nem fogjuk tudni elfelejteni azt, ami történt, a focit is érintette mindez.

A katari világbajnoksággal Deschamps egyelőre nem foglalkozik, a megbizatása is 2020-ig szól. - Magam miatt nem aggódom, a vb előtt sem aggódtam – zárta szavait a friss világbajnok kapitány.

(Gaba)