Világsztárok, akik elitták az agyukat

Diego Maradona állapotával legalább annyit foglalkozik kedd este óta a világ sportsajtója, mint az argentinok feltámadásával, továbbjutásával. A korszakos zsenin már az első félidőben is látszott a díszpáholyban, hogy valamilyen tudatmódosító hatása alatt áll. Eleinte csak kábán táncolt egyet egy nigériai hölggyel, aztán átszellemülten ünnepelte Messi gólját. Nem sokkal később a plexire feltett lábbal húzta a lóbőrt, végül Rojo gólja után középső ujját mutogatva üdvözölte a hozzá közel ülő nigériai drukkerek kedves édesanyját.


A Sports Illustrated videójának tanúsága szerint a támolygó Maradonát több ember kísérte a lounge-ba, ahol később mentősök is megvizsgálták, majd egyes lapok értesülései szerint kórházba kellett szállítani. Ezt Maradona később cáfolta, túlzott mértékű fehér bor fogyasztással adott magyarázatot arra, amit a nagyvilág látott tőle a VIP-ben.


Maradona 20 éve vonult vissza, több százmilliós rajongótábora azóta nézi szomorúan látványos leépülését.

A mélyrepülés minden bizonnyal Nápolyban kezdődött, ahol ugyan a szurkolók Istenként tekintettek rá, hiszen bajnoki címhez, Olasz Kupához, Szuperkupához segítette az égszínkékeket, magánélete azonban már ekkor válságban volt. Évek óta tudni, hogy a Camorra nevű maffiacsoportnak komoly befolyása volt a csapatra nézve. Orgiák, drogellátmány, luxus prostituáltak – a játékosok mindent megkaptak, amit csak lehetett, cserébe egyszer el kellett veszíteniük a bajnoki címet (1987-88), másszor megnyerhették (1989-90). Mindezt a sportfogadás miatt, melyet szintén a maffia tartott a kezében.

Az argentin támadó mélyen megmártózott a mocsárban, bebizonyították róla, hogy a bűnszervezet vezetőivel is találkozott, kokainista lett – le is bukott az ellenőrzéskor –, és mellette természetesen az alkohol is csúszott nagy mennyiségben. Visszavonulása után már nem kellett a súlyára sem figyelnie, olyan mértékben elhízott, hogy meg kellett operálni. Lövöldözés légpuskával újságírókra, barátkozás a kubai kommunista diktátorral, Fidel Castróval, elvonókúrák – az elmúlt években Maradona legtöbbször ezzel került a címlapra, nem edzői karrierje miatt. Pedig az argentin válogatottat is vezette – az Albiceleste a 2010-es vb-n a negyeddöntőig jutott vele. A bálvány, akinek a visszavonult, de még élő labdarúgó csillagok közül talán a legnagyobb rajongó tábora van, tojik az alapvető viselkedési normákra, és köp arra, hogy még a mai gyerekek is miatta kezdenének el focizni, ha nem egy trágár, drogfüggő alkoholista képét mutatná a világnak.

A keddi meccs tökéletesen megmutatta, esetében nincs remény arra, hogy valaha még példakép lehessen a jövő generációi számára. Sajnos nem ő az egyetlen rossz példakép a sztárok sorában.

A közelmúlt kiégett futballcsillagainak jó része a Brit-szigeteken látta meg a napvilágot. Sokan viccelődnek vele, hogy minden valamire való angol játékos iszik, de mivel van némi igazság a negatív általánosításban, nem illik ezzel poénkodni.

Paul Gascoigne az utolsó olyan angol futballista volt, aki vb-döntőbe vezethette volna csapatát, de az 1990-es világbajnokságon végül a negyedik helyen végzett a válogatott, Gascoigne torinói könnyeit senki sem felejti: a nyugat-németek elleni elődöntőben sárga lapot kapott, s nem játszhatott volna a fináléban, ha Anglia továbbjut. Övéi végül kiestek, ő már a lap felmutatása pillanatában zokogott, élete leghőbb vágya elillant, és soha többé nem talált rá. Padlógázzal indult el a lejtőn, alkoholizmusa olyan mértéket öltött, hogy saját fia is megtagadta. Egyszer 32 felest ivott whiskey-ből egy ültő helyében, máskor annyira részeg volt, hogy nem emlékezett, hogy a meccs emberének választották. A probléma, hogy még kérkedett is dicstelen teljesítményével.

Számtalanszor letartóztatták, mikor teljesen részegen belekötött valakibe vagy épp önmagát veszélyeztette. Az alkohol mellett gyógyszerekkel is mérgezte magát, öngyilkossági kísérlete is volt. 2017-ben ezredszer is bedugták egy elvonóra, de ahogy korábban saját menedzsere is elismerte: talán senki sem fogja tudni megmenteni, mert súlyos alkoholista.

Gascoigne az alkoholizmusról vall: 


Tony Adams, az Arsenal legandás bekkje önmaga tárta a nyilvánosság elé egy újságcikkben, milyen az, amikor az ember a csúcs közelében elbukik, és visszazuhan a hétköznapok emésztő valóságába, s függővé válik. Az Arsenal csapatkapitányaként 1995-ben még visszautasította játékostársai hívását, akik szét akartak nézni az éjszakában a felkészülési időszak egyik meccse után. Egy évre rá, az elveszített Eb-elődöntő után már nem volt megállás. Csak azzal nem ivott a kocsmában, aki nem hívta meg – ez elég ritkán fordult elő, hisz az angol válogatott csékájáról beszélünk. A felesége elhagyta, s vitte a gyerekeket is.


Állítása szerint folyamatosan be volt rúgva, hisz több időt töltött kocsmákban, mint edzésen. Sztriptíz bárokba járt, volt, hogy belekötött néhány kínaiba London egyik utcáján, és a saját fején vert szét egy üveget, mire a támadók elszaladtak. Csak úgy volt képes jó útra térni, hogy bevallotta magának: ő egy alkoholista, és segítségre van szüksége. Egyik pénteken elhatározta, hogy nem vesz üveget a kezébe. Egész hétvégén nem ivott, és nem evett semmit, de iszonyatos fájdalmak gyötörték, hallucinációi, szörnyű víziói voltak. Tiszta Trainspotting… Eljárt az anonim alkoholisták csoportterápiájára, melyet egyik csapattársa ajánlott neki, és végül megszabadult betegségétől.

1999-ben a World Soccer magazin által meghirdetett „A 20. század legjobb játékosa” szavazáson a 8. helyen végzett labdarúgót George Bestnek hívták. A belfasti születésű támadó középpályás csomót kötött bárkinek a lábára a '60-as, '70-es években, a Manchester United valaha volt legnagyobb játékosaként tartják számon. Az ő életére is árnyékot vetett az alkohol, édesanyja tragikus mintát tárt elé, ugyanis ő is a mértéktelen alkoholfogyasztás miatt vesztette életét.

Felesége bevallása szerint Best a delirium közepette nem egyszer megütötte őt, de volt, hogy egy bárban titokban elvette egy nő pénzét, hogy folytathassa az italozást. Részegen vezetett, emiatt többször is letartóztatták, több hónapot is rács mögött kellett töltenie.


Bestre méltán lehet mondani, hogy halálra itta magát, ugyanis az alkoholizmus, és annak következményei végeztek vele. Mája háromnegyede a 2000-es évek elejére felmondta a szolgálatot, májátültetést kellett végrehajtani rajta. Az operációt követően gyógyszereznie kellett magát, s miután több belső szerve is begyulladt, a szervezete nem bírta tovább, 2005 novemberében elhunyt. Édesapja három évvel élte túl.

A 2000-es évek legnagyobb román klasszisa Adrian Mutu volt, akit a Chelsea-nél töltött időszaka alatt kaptak drogfogyasztáson. A csatár elismerte bűnét, sőt még többet is. Elárulta, hogy már hosszabb ideje fogyasztott kokaint, hogy el tudja viselni súlyos depresszióját. A játékost elhagyta felesége, emellett gyötörte, hogy nem kapott kezdőként lehetőséget a londoniaknál. Hangulatváltozásai munkamoráljára is kihatottak, sokszor hagyott ki edzést. Egyszer még egy autós üldözésbe is belekeveredett, a román rendőrök gyorshajtás miatt akarták megállítani, és alig tudták elcsípni a menekülő labdarúgót.


A nemzetközi sort vég nélkül lehetne folytatni, hisz Fernando Coutón keresztül Kolo Tourén át Jaap Stamig száz és száz futballista küzdött már meg démonaival a drog segítségével. De sajnos számos magyar példa is akad arra, hogyan esik szét a sportoló élete, ha függővé válik. Idehaza az esetek jó részében az alkohol jelenti a végzetet.

Törőcsik András, az Újpest egykori csillaga, nemrég töltötte be 63. életévét, de már évek óta nem önmaga. Már játékoskorában is legendákat szőttek az esti italozásokról, arról, hogy képes volt több mint száz fröccsöt meginni egyetlen éjszaka alatt. Szédületes tehetségét Európa-szerte ismerték, de az alkoholizmus határt szabott a lehetőségeinek, soha nem tudta azt a karriert befutni, amit jósoltak neki. Visszavonulása után sokan próbáltak segíteni rajta, de a borosüveg maradt a leghűségesebb társa. Volt, hogy édesapám kísérte haza egy kocsmából, ugyanis olyan állapotban volt, hogy négykézláb alig ért volna el a lakásáig.


Az éjszakai dorbézolásoknak meg lett az eredménye, többször elesett, egy ízben súlyos koponyasérülést szenvedett, onnantól már egy másik ember nézett vissza az újságírókra. Pedig az Újpest játékosmegfigyelőként is alkalmazta korábban, egy konkrét kikötés volt a munkavégzéshez, a józanság. Nem sikerült teljesíteni. Élete legutolsó néhány évét szanatóriumban töltötte, testvére és néhány barátja maradt csak a közelében, akik el tudják még viselni súlyos alkoholizmusát.

A szintén újpesti kötődésű Urbán Flórián önéletrajzi könyvében írt alkoholfüggőségéről. Előfordult vele, hogy egy angyalföldi kocsmában italozott, amikor telefonon berendelték a válogatottba, mert egy hátvéd kidőlt a keretben. De az is megtörtént, hogy belgiumi légióskodása alatt a vezetőedző lánya mellett ébredt egy átmulatott éjszaka után.

Váczi Zoltán, a Vasas korábbi mesteri irányítója arról mesélt nekem, hogy NB I-es mérkőzésre utaztak komoly italozás után, hiszen a csapattalálkozó a békéscsabai vezetőedző, Pásztor József kocsmájában volt. Váczi reggel edzésre menet röviditalokkal kezdett, edzés után sörökkel folytatta, majd jöhetett a whiskey, végül az egész keverve délután. A róla szóló legismertebb városi legenda, amikor hullarészegre itta magát egy Ferencváros elleni találkozó előtt, majd rábeszélték, hogy mégis játsszon, s végül a meccs embere lett.


Détári Lajosról, az utolsó magyar világválogatottról is keringenek pletykák italozási szokásait illetően. Saját könyvének bemutatóján nem jelent meg, s miután lakásán keresték, állítólag nem épp a legjózanabb állapotban került elő.

(Gabay Balázs)