A ringlispílről végül Japán és Kolumbia szállt le időben

Szenegálnak nem csak a történeti sorminta miatt szurkolt az ember az utolsó csoportkörben a H jelű négyesben. 1986 óta minden világbajnokságon volt afrikai csapat a legjobb 16 között, őszintén szólva én most is megnéztem volna egyet: a fekete kontinens csapatainak játéka ugyanis mindig más, érdekes stílust hoz az európai dominancia közepette.

Aliou Cisse fiai a vb-n a lengyelek ellen már egyszer megmutatták, hogy jelentős játékerőt képviselnek, a Japán elleni döntetlennel végtelenül szorossá tették a küzdelmet. Pont és gólarány-azonossággal vezették csoportjukat Japánnal kéz a kézben, míg Kolumbia a Japán elleni zakót követően összekapta magát, összecsomagolta a lengyeleket, s mindössze egy ponttal maradt le az éllovasoktól.

Már a vb-csoportok sorsolásakor tudni lehetett, hogy ez lesz a legstabilabb csoport, nagy meglepetés legfeljebb a lengyelek gyatra szereplése lehet.

A kolumbiai drukkerek frenetikus hangulatot teremtettek a szamarai stadionban, az első negyedóra végén a fél arénában már ugráltak, megőrültek a sárga mezes szurkolók. Még le sem ültek, Milorad Mazic szerb játékvezető a tizenegyespontra mutatott, miután Carlos Sanchez becsúszva, sarokkal elpöccintette Sadio Mané elől a labdát. A videóbíró a spori segítségére sietett, vissza kellett vonni az ítéletet. Manéra viszont oda kellett figyelnie a dél-amerikaiaknak, a villámléptű támadó ugyanarra bazírozott, mint a Liverpoolban. Sebességbeli fölényét kihasználva akart bohócot csinálni a védőkből, de erre nem sok módja nyílt, jól zárt a kolumbiai retesz.

A helyzetek nem sorjáztak, magas színvonalról nem beszélhettünk, rengeteg volt a játékmegszakítás. Kolumbia magasan, már az ellenfél tizenhatosánál elkezdte a védekezést, Szenegál hátrébb húzódott, hogy teret engedjen gyors támadóinak, szélsőinek. A brazil-vb gólkirálya a földet ütlegelve hagyta el a pályát fél óra után: José Pekerman, a kolumbiaiak trénere Murielt hozta be a helyére.

Az őszes halántékú argentin-kolumbiai mesterről is lehetne egy szép portrét írni. Ukrajnai zsidó származású nagyszülei vándoroltak ki Argentínába, mezőgazdasággal foglalkozott a család. Pekerman taxisofőrként is dolgozott korábban, majd miután kijuttatta a vb-re Kolumbiát négy éve, megkapta a kolumbiai papírokat is.

Volgográdban eközben a Turbó becenévre hallgató Kamil Grosicki majdnem megszerezte a vezetést a lengyeleknek, de Kawashima kapus a helyén volt. Kánikulában játszották a mérkőzést, de Akira Nishino valószínűleg nem ezért változtatott hat helyen is a Szenegál ellen látott kezdőcsapaton. A lengyelek soha nem estek ki világbajnokságról pont nélkül, erre a meccsre mindent feltettek, hogy ne következzen be ez a szégyen. Ezt szolgálta Kamil Glik visszatérése a védelembe, az AS Monaco védője vállsérüléssel küszködött, alig játszott eddig a tornán.

A csoport akkor bolydult fel, mikor a szünet után egy szabadrúgást követő fejessel Bednarek bevette a japánok kapuját. Japán ezzel visszacsúszott a harmadik helyre, a kolumbiaiaknak és szenegáliaknak pedig tökéletes volt a döntetlen. Yerry Mina nem így gondolta: egy szögletből nagyszerű bólintással küldte a szenegáliak hálójába a labdát.

Újra borult minden, Kolumbia az élre ugrott, s Szenegál állt kiesésre épp, Japán pedig még a 0-1-gyel is nyolcaddöntős volt. Micsoda feltámadást produkáltak a dél-amerikaiak: a Japán elleni nyitó 1-2 után immár csoportelsők voltak.


A lefújáskor mindenhol maradt a 0-1, így, mivel pont- és gólarányazonosság alakult ki Japán és Szenegál között, a fair play pontok (sárga és piros lapok száma) döntöttek – Japán javára. Kolumbia mellett ők jutottak a legjobb 16 közé. Foci vb-n továbbjutás még nem dőlt el soha ilyen módon.

A csoport végső sorrendje:
1. Kolumbia
2. Japán
3. Szenegál
4. Lengyelország

Ide kattintva találja a torna teljes menetrendjét, valamint a mérkőzések eredményeit! 

(Gabay Balázs)