Kiestünk a belgák ellen, de emelt fővel távozunk!

A belgák elképesztő elánnal vetették magukat a mérkőzésbe. Rögtön a kezdetektől nagyon komoly nyomás nehezedett a magyar kapura, Bernd Storck tanítványai ezúttal alig tudták megtartani a labdát. A belgák fölényét elsőként a rendkívül agilisan futballozó De Bruyne fölé szálló lövése jelezte. Erre még Lovrencsics válaszolt, de Courtois könnyedén védett. Az első magyar akció nem törte meg a rivális lendületét, nem sokkal később Királynak kétszer is mentenie kellett, előbb Lukaku közeli, majd De Bruyne távoli lövésénél.

A belga gólra sem kellett sokat várni, egy bal oldali szabadrúgás után csúnyán lemaradt az egész magyar védelem a középre berobbanó Lukakuról és Alderweireldről, utóbbi pedig könnyedén fejelt a kapuba. Ezt követően sem változott a játék képe, Király lábbal védett De Bruyne kiugrásánál. Az első negyedóra legveszélyesebb magyar helyzete az volt, amikor egy hazaadásnál Courtois elcsúszott, így a labda továbbgurult, de az alapvonalon hagyta el a játékteret.

A huszadik perctől az ellenfél visszavett a tempóból, így a magyarok már képesek voltak - játékstílusuknak megfelelően - hosszan járatni a labdát és néhány akcióval eljutni a kapuig, egy ilyen támadás végén Dzsudzsák próbálkozását védte Courtois. Noha ebben az időszakban a belgák nem erőltették a letámadást, a sok pontatlan passz - ami Gerára és Langra különösen jellemző volt - több ízben megbosszulta magát, az ellenfél, amely az Eb-n elsőként tudta könnyedén átjátszani a magyar középpályát, elképesztően gyors és veszélyes támadásokat vezetett végig, néhányszor négy támadó indult két védő ellen.


A szünet előtt Király bravúrjai tartották versenyben a magyar csapatot: előbb De Bruyne szabadrúgását követően tolta keresztlécre a labdát, majd Mertens lövését védte bravúrral. Eközben a magyaroknak is volt két kecsegtető távoli kísérlete: a bátran futballozó Lovrencsics húsz centivel fölé, Dzsudzsák ugyanennyivel a bal kapufa mellé lőtt.

 

A folytatás azonnal egy belga helyzettel és újabb Király-bravúrral indult, a magyar kapus ezúttal Hazard bombáját tolta a keresztléc fölé. A magyar csapat viszont ezt követően először tudott két-három percig folyamatosan a támadó szekcióban lenni, és ezt elsőként egy közelről mellé szálló Szalai lövés jelezte, majd az addigi legszebb magyar akció végén az ő megpattanó fejese ment nem sokkal mellé.

Ezt a rövid periódust leszámítva maradt a belga fölény, de az ellenfél már inkább a magyarok hibájára építve indult meg gyors játékosaival. Egy ilyen akció végén Mertens hibázott ziccerben. Ahogy telt az idő, úgy volt kénytelen egyre többet kockáztatni a magyar csapat, amely egyre gyakrabban vette célba a kaput, egy megpattanó Pintér lövésnél Courtois például bravúrral védett. Nem sokkal később pedig egy bal oldali szögletnél Juhász lövése mindössze néhány centivel szállt a jobb alsó sarok mellé.


A hajrára fordulva azonban Belgium eldöntötte a találkozót és a továbbjutás kérdését. A csereként beállt Batshuayi közelről nem hibázott és azonnal jött az újabb találat Hazard nagyszerű szólójából. A magyar válogatott ugyanakkor tartásból ismét jelesre vizsgázott, mert mindent beleadva támadott a becsületgólért, amire volt is lehetősége, mert Szalai és Elek is nagy helyzetben tévesztett célt. A bátor játéknak viszont végül kegyelemdöfés lett a vége egy újabb gyors belga kontra végén. Az eredmény ellenére a magyar szurkolótábor hangosan énekelte az Eb magyar dalának választott Soho Party slágert, amely szerint az Éjjel soha nem érhet véget.

 

A lefújást követően a magyar drukkerek kétszer is kihívták magukhoz a válogatott tagjait, ezzel megköszönve játékukat, végül közösen elénekelték a Himnuszt a futballistákkal. Az országban senkin sem volt érezhető a csalódottság, mert mindenki büszke volt a válogatottra, és a helytállásukra. Szép volt fiúk! (MTI)