Undorodnak a magyarok kedvenc ételeitől a külföldiek, ezektől a fogásoktól felfordul a gyomruk

Minden nemzetnek megvan a maga gasztrokultúrája. Mi magyarok a fűszeres, paprikás, ízes ételeket részesítjük előnyben. Az internet telis-tele van olyan videókkal, amiken magyar ételeket kóstoltatnak meg külföldiekkel. Nem is olyan régen néhány turista először harapott bele az igazi hungarikumnak számító lángosba, és el is mondták a véleményüket, hogy mit gondolnak róla, de alább láthattok egy videót arról, ahogy néhányan először ízlelik meg mondjuk a rakott krumplit és a paprikás csirkét.

Ezek a fogások persze elnyerték az ízlelők tetszését, azonban vannak olyan magyar ínyencségek, amiktől felfordul a gyomruk. Nyilván nekünk is vannak olyan ételek más országokban, amiket ott imádnak a helyiek, de minket a hányinger kerülget a gondolatától is. Nos, ugyanígy vannak a külföldiek néhány nemzeti ételünkkel - és bizony néhányat még mi nálunk sem szeret mindenki egyformán.

A pacalpörkölt egy igazán közkedvelt magyar étel, de ez sem tartozik a kedvencek közé. Nem is könnyű elkészíteni, viszont könnyű megszeretni, ha valaki elegendő bátorságot szed magán ahhoz, hogy megkóstolja. Ma már javarészt csak előfőzött pacalt lehet a boltban kapni, ezzel nincs is sok problémánk a konyhában, de vannak, akik ragaszkodnak hozzá, hogy maguk tisztítsák meg és főzzék meg. A külföldiek számára konkrétan taszító az, hogy mi magyarok megesszük a marhának a bendőjét.

Nem igazán étvágygerjesztő ételünk a szalontüdő sem. Nem csoda, hogy a külföldiek viszolyognak tőle, hiszen egy nem éppen szép, csábító ételről van szó; ráadásul még savanyú is. A más néven savanyú tüdőnek, pájslinak, vagy pejslinek nevezett étel a sertés szívének és tüdejének felhasználásával készül; de ugyanúgy csinálhatjuk persze akár marha vagy bárány alapanyagból is.

A disznóvágások kihagyhatatlan különlegessége a hagymás vér, aminek nevétől sokan itthon is irtóznak. Akadnak olyan ismert szakácsok, akik hangsúlyozták, hogy előbb ennének meg mindenféle gusztustalan férget nyersen, mocorogva, mint a hagymás vért. Valószínűleg ugyanilyen véleménnyel vannak róla a külföldiek is, akik bizonyára elképzelni sem tudják, mi fán teremhet a hagymás vér. Ez a fogás még a magyarokat is nagyon megosztja.

A tészta hazája kétségkívül Olaszország, de ott ne is várjuk, hogy valahol is édes tésztával találkozunk. Az olaszok ugyanúgy falnak tudnak menni akár a lekváros, akár a kakaós, és a darás tésztától, mint az ananászos pizzától. Pedig mi nagyon sokfajta édes tésztaételt tartunk számon: mákos, diós, túrós, darás, kakaós, lekváros - és még hosszasan sorolhatnánk. Persze ezeket sem szeretik egyöntetűen a magyarok. Valaki alapból elutasítja az édes tésztákat, míg mások csak a darásat és a diósat hajlandók megenni, a mákosat viszont nem.

Végezetül pedig jöjjön a karácsonyi időszak egyik klasszikus fogása, a kocsonya, amit sokan csak levespudingnak hívnak. A külföldiek egyszerűen nem értik, mit szeretünk annyira a kocsonyán, mire ez a nagy rajongás; bár hozzá kell tenni, hogy ez is egy eléggé megosztó étel minálunk. A kocsonyaszezon lassan pont itt van, szóval mutatunk most egy kiváló receptvideót róla, hátha kedvet kaptok hozzá.

_{(forrás: noizz.hu)}