Lesújtó hír: 100 éve van hátra az egyik leggyönyörűbb városnak a Földön?

Az utóbbi évben amiatt volt hangos a sajtó Velencével kapcsolatban az árvizek mellett, hogy az úgynevezett túlturizmus hatalmas méreteket ölt. A város ki sem lát a turistákból, akik sok esetben egy-két napra érkeznek, szennyezik a köztereket, zajt csapnak, és ellepik a város legnevezetesebb pontjait olyannyira, hogy az már a helyi lakosok életminőségének a rovására megy. Arról is volt már szó, hogy a város belépődíjat szed majd azoktól, akik csupán egy napra érkeznek a városba, ezzel gátat szabva a gyorsturisták hadának, illetve jutalmazva azokat, akik több napon át élvezik a város szépségeit és legalább pörgetik egy kicsit a GDP-t.

Velencét 177 csatorna és 391 híd szeli át, olyan nevezetességekkel, mint a Szent Márk tér, vagy a Sóhajok hídja, de egyedi látképe miatt önmagában is kuriózumnak számít. Sajnos azonban a legpesszimistább előrejelzések szerint a globális felmelegedés és a tömegturizmus hatásai miatt 2100-ra akár teljesen elsüllyedhet. Az építményeik jelenleg is kis mértékben, de süllyedő tendenciát mutatnak.

2019-ben egy hatalmas árvíz következtében a város csaknem 80 százaléka jelentős víz alá került, több mint 1 milliárd eurónyi kárt okozva a városnak a küzdelem során. A klímaváltozás megemeli a tengerszintet, így gyakorlatilag minden olyan település veszélyben van, amely a tengerszint környékén épült fel. Az előrejelzések azt mutatják, hogy az évek előrehaladtával a probléma egyre súlyosabb lesz, így sürgősen megoldást kell találni.

De vajon létezik egyáltalán megoldás?

Szakértők szerint egyértelmű és instant gyógyír nem létezik. Amíg kb. százszor annyi turista látogatja évente a várost, mint a lakossága, addig ezzel a problémával kell elsősorban, rövid távon is kezdeni valamit, amit a belépőkártyák, napi, heti kártyák orvosolhatnak. Az sem segít, hogy a város cölöpökre épült a víz alatt, amelyekkel ha elkezdenének babrálni, lehetséges, hogy nagyobb kárt okoznának, mintha semmit sem csinálnának. A legnagyobb reménységük az úgynevezett Mose-projekt, amely 78 vízzáró egységből állna, ami gyakorlatilag kordonként funkcionálna, és megakadályozná a növekvő és emelkedő vízmennyiség beérkezését a városba. A projekt végső simításai 2023-ra várhatóak. Kritikus hangok szerint azonban a Mose is csak a vízszint emelkedésével tudja majd felvenni a kesztyűt, a hatalmas áradások ellen kevésnek fog bizonyulni.

B opcióként egy holland gátrendszerben is gondolkoznak az olaszok, ami 13 gátból állna, és remekül működik Hollandiában 1997 óta. A bibi csupán annyi, hogy a Mose-projekt is közel 40 éve fejlesztés alatt áll, a holland rendszer pedig sokkal monumentálisabb lenne, így egészen előre kellene gondolkozniuk a tervezőknek. 

A gondolások és a város polgárai is sűrűn adnak hangot elégedetlenségüknek, főleg a turizmussal kapcsolatban. Bármi is lesz a sorsa Olaszország ékszerdobozának, érdemes elgondolkozni a saját, egyéni felelősségünkön is. Ha meglátogatjuk a várost, töltsünk el ott több napot, és igyekezzünk minél kisebb "lábnyomot" hagyni magunk után. Viselkedjünk tisztelettudóan egy olyan város és polgárai irányába, amely egy igazán különleges színfoltja a modern társadalomnak.