A náciké volt Párizs, amikor négy iskolás elcsatangolt, majd az egész világ róluk beszélt
Olvass tovább...
A francia főváros épületei elkezdtek összeomlani.
Párizs napjaink egyik legkedveltebb turistacélpontja, valóságos világváros, amelyet legalább egyszer minden embernek látnia kellene. A település története az ókorig nyúlik vissza, a Krisztus előtti századokban a parisii törzs birtokolta – innen ered a neve is.
Viszonylag hamar kiderült, hogy a gyorsan növekvő, mai francia főváros alatt hatalmas mennyiségű kincs rejtőzik. Fehér arany, de nem a hagyományos értelemben, ugyanis nem nemesfémről, hanem kiváló minőségű mészkőről van szó.
Olvass tovább...
Ezt már a római időkben elkezdték kitermelni, a 17. és 19. század között pedig ipari méretűvé változott a bányászat. Keresztül-kasul aláaknázták Párizs mélyét, ami nemsokára oda vezetett, hogy elkezdtek összedőlni az épületek az ingataggá vált altalaj miatt.
A helyzetet súlyosbította, hogy az 1700-as évek második felétől nekiláttak felszámolni a régi köztemetőket, és az ott lévő csontokat (mintegy 6 millió emberét) szintén ide, a 300 kilométer összhosszúságú alagútrendszerbe szállították le.
Olvass tovább...
A beomlások miatt XV. Lajos rendelte el a labirintusrendszer támfalakkal való megerősítését. Így fordulhatott elő az a furcsaság, hogy a lenti világ pontosan megőrizte a 18. századi párizsi utcaszerkezetet.
A hajdani bányák megerősítésben kulcsszerepet játszott Charles Axel Guillaumot francia építész, aki szinte az egész életét ennek a feladatnak szentelte. Az első évben, 1777-ben még 83 ezer fontnyi összegből gazdálkodhatott, 1785-től azonban már 400 ezerrel, ami jól jelezte a probléma nagyságát. De a felszínen lévő épületek épsége azóta sem került veszélybe, így megérte az óriási anyagi ráfordítás.