A nap, amikor aranyat találtam Alaszkában – galéria

Előző cikkemben arról írtam, hogy egy konferencia keretein belül interjút adtam a helyi csatornának, és este be is kerültem az indiai Híradóba. Ezzel az indiai Ayurveda nagyköveti program bemutatását le is zártam.

Térjünk is át egy másik kontinensre, egészen pontosan Észak-Amerikára, azon belül is Alaszkára. Alaszka 1959. január 3-án vált az ország 49. tagállamává. Területe alapján a legnagyobb, lakosainak száma alapján azonban a harmadik legkisebb állam.

Már nagyon régóra bakancslistás volt, hogy eljussak Alaszkába, csak a tökéletes tervre vártam, és szerencsére úgy sikerült összeállítani az utat, hogy egy életre szóló élmény legyen.

Repültünk 20 órát, 8000 kilométert, kétszer kellett átszállni, így éjfél előtt pár perccel megérkeztünk Fairbanksbe. Gyönyörű volt az idő, és világos volt, hisz júliusban 20 órásak a napok – egyszerűen fantasztikus volt! Ezt látva minden fáradtságom elmúlt, ám útközben a poggyászom elvesztette az irányt, így egy közeli hipermarket ruhaosztályá vettem célba.

Európában a méretem fejvakargatás tárgya, itt azonban az első Columbia üzletben mindent kaptam a méretemben, hajnali 2-kor, világosban visszasétáltam a szállodába.

[[galeria]]

Mielőtt jobban belemennék egy kis történelemmel kezdemém. 1896-97-ben kitört a nagy alaszkai aranyláz, ami az egyik legnagyobb volt a világon. Következményei közül kiemelendő a társadalom átalakulása (az aranyásók közül sokan végleg le is telepedtek ezen a helyen):

• számos új település létrejötte,
• ezek közül sok nagyvárossá fejlődött (például Nome és Fairbanks),
• valamint a vasúthálózat kiépülése a bányák és a kikötők között.

Az aranyláztól eltekintve azonban különösebb jelentőséget ezek után sem tulajdonítottak a területnek az amerikaiak. 

Ilyen történelmi események után adta magát, hogy másnap reggel az aranyásókhoz menjünk. Nagyon szkeptikus voltam, hiszen azt gondoltam:

„Persze arany... Majd pont nekem sikerül találni... De nagyon érdekelt, ezért belevetettük magunkat...”

Megérkeztünk, és Jack London regényéből ismert arc nézett rám, megelevenedtek a könyvek. Hisze ez egy igazi aranyásó...

Kezdetét vette a „show”! Az úr megmutatta, hogyan kell aranyat mosni. Nekünk pedig le kellett utázni a mozdulatait. Nagyon bíztam benne, hogy összejön, de csak nem akart sikerültni. Ekkor egy segítő lépett oda hozzám, hogy megmutassa a szakszerű mozdulatokat, és láss csodát:

aranyat találtam! Igaz, hogy csak egy pár szemet, de sikerült! És még meg is lehetett tartani!

A napomat már nem is lehetett volna boldogabbá tenni, ám várt még rám egy belvárosi séta, Fairbanksben. A város a Tanana-folyó központi völgyében fekszik. A látnivalók között megemlíteném a városházát, a skanzent, melyben az egykoron Yukonon járt Nenana gőzös is ki van állítva.

Természetesen azonnal gőzösre szálltam és irány a folyó. Majd következett a skanzen, ahol megmutatták, hogyan éltek arrafelé a XIX. században.