Egy utazás, amivel bekerültem az indiai híradóba – galéria

Előző írásomban olyan dolgot éltem át, amire életem végéig emlékezni fogok.

A hatodik nap reggele volt az első olyan, amikor kényelmesen reggelizhettünk, majd 8 órakor indultunk a Kerala Kalamandalamba, ami a leghíresebb keralai egyetem, ahol a helyi művészeteket oktatják.

Az egyetem itt nem azt jelenti, hogy felsőoktatási intézmény, mert a gyerekek már egész fiatal korukban elkezdik a tanulást. Ha valaki profi Kathakali művész akar lenni, akkor legalább 12 évig jár az épület falai közé. A fiatalok ilyen és ehhez hasonló épületekben tanulnak nap, mint nap: egy-egy kis házikó egy specifikus tantárgy otthona.

Azt már első pillantásra meg lehetett állapítani: ez nagyon kemény melo! Elnéztem a gyerekeket, a fáradt arcukat... Egy kis, dobos fiú már délelőtt 11 körül is minden erejét összeszedve fáradtan és kimerülten verte a dobját – egy-egy pillanatra azt hittem, hogy most lesz az a momentum, amikor összesik... Az itt tanuló fiatalok kemény és kitartó munkával lesznek mesterek, ám addig egy hosszú és lemondásokkal teli fárasztó úton kell végigmenniük.

Az intézményben többségében fiúk tanulnak, akik figyelmes és segítő tanáraik révén, százszor, ezerszer ismétlik el ugyanaztt a mozdulatot, mire Kathakali mesterekké válhatnak.

Nap mint nap ugyan az a feladat, addig amíg teljesen tökéletes nem lesz a mozgásuk: összhangban a szem, kéz és minden testrész.

Én erre a monoton, szinte rabszolgaszerű feladatra nem lennék képes, így minden tiszteletem ezeké a fiataloké, akik ezt választják maguknak, vagy akiket a szüleik adnak be ilyen intézménybe.

Két és fél órát töltöttünk itt el, de akár egy teljes napot is lehetett volna. Lehet, hogy akkor sem látunk mindent. Azt el kell, hogy mondjam: nem tartoztak a kedvenceim közé a lassú, néha unalmas indiai táncok, de hálás vagyok az APS-nek, hogy eljutottam ide. A jövőben biztos, hogy más szemmel fogom nézni ezt a fajta művészetet, hiszen láttam és megértettem, hogy micsoda kemény munka van ennek hátterében. 

[[galeria]]

Ezután következett Ayurveda Samakam, ami a világ legrégebbi ayurveda kórháza. A yogi és az intézmény menedzsmentje fogadott minket. Az üdvözlés után megmutatták a helyet, ami több mint 100 éves. Természetesen színvonalában elmarad a korábban felkeresett resortoktól, de ennek roppant egyszerű az oka: az Ayurveda Samakam egy olyan kórház, amely bárki számára elérhető.

Az már szinte nem is kérdés, hogy ez a kórház is kizárólag maga készíti a gyógyhatású termékeit. Saját maguk termesztik az alapanyagokat a kertben (eközben is több ember gyűjtötte össze a szükséges alapanyagokat), adott esetben személyre szabottan kerül meghatározásra a teljes kúra. A menedzsment vezetői kihangsúlyozták, hogy különös gondot fordítanak arra, hogy mindenki a legjobbat kapja.

Közel kétórát töltöttünk itt, mindent megmutattak, amit csak lehetett. Azt is megtudhattuk, hogy a magasabb igényű vendégek akár kis házikókban is megszállhatnak. Direkt nem használom a villa kifejezést, mert ez a puritán épület nagyon messze áll a villától.

Az esti program a River Retreat hotelben volt, hiszen ez a négycsillagos szálloda adott otthont az október 29-i megbeszéléseknek és előadásoknak. A szakmai előadást Dr. Prasad Md Ayurveda tartotta, akitől megtudhattuk, hogyan segít a gyermekautizmuson az ayurveda. Ezt követően két óránk volt megismerkedni a környező létesítmények döntéshozóival, és azzal, hogy ők mit tudnak nyújtani.

A nap egy látványos bábárnyjátékkal zárult jóval 22 óra után, de ekkor is úgy ment mindenki lefeküdni, hogy egy tartalmas és érdekes nap volt a hátunk mögött.

A Globális Ayurveda konferencia

Másnap, október 30-án reggel 8-kot indultunk tovább Kerala legfontosabb városába, Kochi-ba. Az utazás a rövid távolság ellenére is 3 óra volt, sajnos busszal elég lassan lehet haladni a zsúfolt utakon – de ehhez a nyugati vendég hamar hozzászokik.

Dél magasságában érkeztünk meg a Crown Plaza hotelbe, aznapi szálláshelyünkre, ahol tradicionális banánlevélen tálalt kerelai ebéddel fogadtak minket a vendéglátók – ekkorra már mindenki kedvence lett ez az étel.

Ebben az időben tartották Kochi legelegánsabb szállodájának, a Grand Hyatt-nak a konferenciatermében a Globális Ayurveda konferenciát, a mi csoportunk pedig bekapcsolódott a rendezvénybe. Az már az elején feltűnt, hogy nagyon profin volt minden megszervezve. Még arra is lehetőség volt, hogy kötetlenül minden kiállítóval lehessen beszélgetni, megismerkedni. Az Ayurveda szállások, korházak, gyógyszergyártók mellett több olyan cég is elhozta termékeit, akik szuper prémium minőségű kozmetikumokat forgalmaznak, akkor mennyiségben, ami egy nagy szállodának is megfelelne. Az egyik standnál voltam igazán lelkes, hisz olyan terméket mutatott be a gyártó, ami minőségében felülmúlhatatlan, csomagolásban abszolút piacképes lehet még Európa nívós üzleteiben és szállodában.

Érdekesség, hogy egy india hírműsor is forgatott a helyszínen, három Ayurveda-nagykövetet is megszólaltattak, ám az csak én interjúm került adásba.