Hogy véletlenül se kívánja meg útközben, elásta a kertben.
Szerintem sok mindenkinek megvan a sztori, amikor 2009-ben Izlandról kivonult McDonald’s. Az utolsó sajtburger menüt vitrinbe tették az északiak, ahol még a mai napig jól érzi magát. A Meki akkor el is mondta, hogy az ételek már az elkészítésük alatt rengeteg nedvességtartalmat vesztenek, szobahőmérsékleten pedig a többit is, szóval nem marad bennük elég víz, hogy rohadni tudjon a hamburger és a krumpli. Ráadásul nagyon gondosan őrizgetik, szóval nem a tartósítószerekben kell keresni a rejtély kulcsát.
Nos, Matt Nadin nem tíz évre rakta el a Big Mac-menüjét, csak 14 hónapra, amit egy műanyag, jól lezárható dobozban ásott el a hátsókertben. Már a kiásás is elég nagy pillanat, de aztán jön a folytatás: az ételest elviszik a Mekibe, mivel Matt bizony meg fogja kóstolni a menüt. Naiv voltam, mert tényleg azt hittem, csak belekóstol.
Összehasonlításként a páros vesz egy rendes Bic Mac-et is, amiről már annyit írok, hogy lassan kezdem megkívánni. Nekem nehezen megy el az étvágyam, de nektek szerintem el fog, amikor kinyílik a doboz. A krumpli teteje már természetesen penészes, de a csokis shake is kellően förtelmesnek néz ki.
A Bic Mac hamburger szerintem rendben van, és teljes nyugalommal belekóstolnék, ha ki szeretném olvasni a Háború és békét a WC-n. Matt nem cicózik, és be is vágja az egészet, majd a krumpli is lecsorog, végül pedig a shake is, ami életveszélyes, de az acélgyomrú férfin ez se fog ki.
Végül még egy kis szívatás is belefér, mert a nagyon penészes kiválogatott krumplikat visszaviszi Matt a pulthoz. A panaszkönyvbe már nem ír, mert nagyon is teli hassal távozik.