Gyetván Csaba ellátogatott a Ceres győri üzemébe.
A bejglire megvan mindenkinek a saját receptje általában. Nekünk is ott van a fiókban a nagymama féle, amit bizony ki nem adnánk a kezünkből. Ha valaki karácsonykor bevállalja, az készüljön fel némi stresszre is, de megéri, mert a házi és a friss a legfinomabb. Gyakorlatilag eszméletlen érzés, amikor beleharapsz a frissen sütött még meleg süteménybe.
Persze minden évben van veszekedés, hogy azt ne úgy csináld, nem úgy kell, és a többi, de már nem is lenne igazi a karácsony, ha ez nem történne meg. Persze próbálkozunk az egyszerre csak egy ember lehet ott a bejgli készítésnél a konyhában szabállyal, de hát tudjátok, hogy ezt képtelenség betartani.
Van sok trükkje is, például a tészta vastagsága, akkor mennyi töltelék kerüljön bele, a sütésnél is nagyon kell figyelni, mert magasabb hőfokon kell kezdeni, aztán visszavenni, különben megreped, és még sok dolog, ami miatt ez az egyszerűnek tűnő sütemény bonyolulttá válik. Ezért is döntenek úgy sokan, hogy ezt kihagyják, és inkább megveszik a boltban.
Soha nem kóstoltam még a győri bejglit, de ahogy látom, ebből legalább nem spórolják ki a tölteléket. Sok helyen kínálnak bejglivel karácsonykor, és hát ha bolti kerül elém, mindig mosolygok, hogy 90 százalék tészta, és 10 százalék töltelék. Persze ki lehet fogni jót is, de hát az ritka.
Most azonban lássuk, hogyan is készül ez nagyban a Ceres üzemében, ahol pár taktikát még úgy is tanulhatunk, ha alapból tapasztalt bejgli mesterek vagyunk.
Mákos vagy diós? Nekem a diós, de a videóban Mikos István, az üzem igazgatója elárulja nekünk, hogy az elmúlt 4-5 évben már 50-50 százalék arányban értékesítenek mind a kettőből. Előtte a mákos volt a nyerő, de mind a kettőből enni kell, az pedig majd a videóból derül ki, hogy miért.