Felrobbant a romániai stúdió egyetlen magyar daltól: élő adásban ekkora szenzáció még nem történt, ováció közepette éltették az emberek országunk meseszép dalát

A globálissá vált, 21. századi modern világ egyik hívószava a "multikulturalizmus" - a határok kinyitásával és az internet elterjedésével kinyílt a nagykönyvtár, Budapest 15. kerületében egy panelban ülve semmi nem akadályoz meg minket abban, hogy belső-afrikai törzsek népzenét tanulmányozzuk, két kattintással rendeljünk egy hangszert, és a kongói dalok harmóniavilágának szakértőjévé váljunk.

Időről-időre a populáris kultúrában bizonyos kultúrkörök "menőnek" számítanak - emlékezzünk csak pár évvel ezelőtt, amikor minden rádióból a Despacito szólt, szünetben pedig a Narcos-t nézte a fél világ a Netflixen, akkor hirtelen megugrott a spanyolul tanulni szándékozók száma: hogy az egyik puerto rico-i, és elsősorban az USA-ban élő spanyolajkúak szellemi terméke, míg a másik eleinte Kolumbiában, majd Mexikóban játszódott, már nem volt olyan fontos, lényeg a spanyol nyelv és életérzés (az európai spanyol és a dél-amerikai kultúra egyébként jelentős eltéréseket mutat a nyelvi közösség ellenére is).

A magyarság nem túl nagy lélekszámú nép (legalábbis a spanyol vagy angol anyaelvűekhez képest semmiképpen) - a nyelv egyedisége és a relatíve kisebb lélekszám miatt így a magyar kultúra is elsősorban a Kárpát-medencében fejti ki szellemi hatását.

Egy pár évvel ezelőtt a Romániában futó helyi tehetségkutató, a Vedeta populară (kb.: "a népszerű sztár") elődöntőjében egy Maria Luiza Schmidt nevű (vezetékneve alapján könnyen elképzelhető a szász származás) fiatal lány egy magyar népdallal, a "Szagos a rozmaring" cíművel nevezett be, amihez magyar népviseletet öltött, eljárt egy csárdást is, háttértáncosai pedig egy marosvásárhelyi hagyományörző tánccsapat táncosaibó verbuválódtak.

A produkció óriási sikert aratott, a zsűri nem győzte dicsérni a fiatal énekest - a történetnek különös ízt adott a politikusok által gyakran gerjesztett magyar-román ellentét, ám az ifjú művész és a zsűri is ékes bizonyítékát adta annak, hogy a művészet segítségével minden vélt nézeteltérés áthidalható: szerény javaslatunk lenne, hogy kevesebb politika, több éneklés.

Albus Dumledore, a világhírű Harry Potter-regények bölcs igazgatója mondja egyszer, hogy a "zene varázslatosabb minden mágiánál", és ezt a gyönyörű népdalt hallgatva egyet is kell értenünk vele.