Létezésünk előtti jel érkezett az űrből: még ki sem alakult a Föld, amikor a titokzatos üzenet elindult

Az űrkutatás az egyik legfiatalabb tudomány. Csak a XX. században jutott el az emberiség a technológiai fejlettségnek arra a fokára, hogy egyáltalán lehetővé váljon az űr felfedezésének megkezdése. A Wright-fivérek alkották meg a világ első repülőgépét, mellyel 1903-ban 293 métert repültek-ezután mintegy 63 évvel, 1969-ben Neil Armstrong már a Holdon tűzte ki az amerikai zászlót.

Az űrkutatás a hidegháború egyik meghatározó elemévé is vált, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok folyton versengett egymással az űrtechnológiai fejlesztések terén, ennek a csúcspontja volt az amerikaik holdraszállása, noha a szovjetek küldték például az első embert a világűrbe, Jurij Gagrin személyében.

Nagyjából az űrkutatással egyidős az a kérdés is, hogy vajon egyedül vagyunk-e az univerzumban. Se szeri, se száma az UFO-észleléses beszámolóknak a világ minden táján (noha felettéb gyanús, hogy csak azután szaporodtak meg az ilyen esetek, miután az UFO-témát bevitték a köztudatba), de komoly tudósokat is foglalkoztatott a kérdés. Egyik leghíresebb ilyen tudós az olasz fizikus, az atombomba projekten is dolgozó Enrico Fermi volt, aki egész matematikai elméletet állított fel a földönkívűli élet valószínűségének meghatározására.

Az egyik mód, amivel a földi tudósok próbálnak üzenni a vélt földönkívűli civilizációknak, hogy különböző rádióhullámokban kódolt üzeneteket küldenek a világűrbe. Feltételezik, hogy egy olyan idegen civilizációnak, aki képes űrközi kommunikációra, rendelkeznie kell olyan technikai fejllettségi szinttel, amivel be tud fogni rádióhullámokat. Egyik ilyen leghíresebb, űrbe sugárzott üzenet az úgynevezett Areciboi üzenet.

Érhető módon a tudósokat nem csak az üzenet küldés, hanem a fogadás is foglalkoztatja, ugyanis ha mi értelmes technikai civilizációként rádióhullámú üzeneteket küldünk az űrbe, feltételezhetjük hogy egy idegen, kommunikálni akaró technológiailag fejlett civilizáció ugyanezt teszi. 

Most egy nemzetközi csapat egy rendkívüli, ezredmásodpercnél rövidebb kozmikus rádióhullám nagyon távoli robbanását fogta be, a jel forrását az European Southern Observatorium (Európai Déli Obszervatórium, ESO) távcsöve segítségével sikerült beazonosítani, méghozzá egy olyan távoli galaxisban, melynek fénye 8 milliárd év alatt jut el a Földre. A robbanás a valaha eddig megfigyelt legnagyobb energiájú, a nagyon rövid idő alatt a Nap 30 év alatt kisugárzott teljes energiájának megfelelő mennyiséget adott ki.

Az ilyen jelek egyébként egyáltalán nem olyan ritkák, kutatók már sokszor fogtak be rövidebb-hosszabb rádióhullámú jeleket a világűrből, egyik ilyen híres a fenti vidóban látható úgynevezett Húha!-jel. A most észlelt, FRB 20220610A névre keresztelt jel hihetlen leadott energiamennyiségével kiemelkedik a többi közül. Bár a földönkívűli életre ez még nem bizonyíték, a csillagászok remélik, hogy a robbanás tanulmányozásával új elméleteket alkothatnak az univerzum tömegének pontosabb meghatározásához is.