Nyakunkon a budi bonyodalom? A WC papír örökre eltűnhet a boltok polcairól

Ebben a rohamosan fejlődő világban már mindent lecserélnek, továbbfejlesztenek, és ez alól a világ egyik legalapvetőbb higiéniai eszköze, a WC papír sem kivétel. Ilyenkor gondolkodik el az ember azon, hogy dehát hogyan tudnánk meglenni toalettpapír nélkül, holott a leleményes ember akkor is megoldja a problémát, ha az erdőben kirándulva rájön a sürgős dolog, és éppen nincs kéznél nála zsebkendő, sem más, amivel helyettesíthetné a WC-papírt. Ilyenkor a legtöbben keresnek pár nagyobb méretű levelet - sokan a lapulevélre esküsznek.

Ez pont ugyanolyan, mint ahogy az ősemberek is tisztán tartották az alsó fertályukat. Maga a WC-papír csak jóval később, a 19. század második felében jelent meg, addig a fejlődő ember mindig kitalált valamit, hogy mit használhatna jobb híján. A rómaiak például kétfajta eszközt jelöltek ki erre a célra: az egyik egy botra erősített tengeri szivacs - úgynevezett tersorium - volt, amelyet két használat között sós vagy ecetes vízben tartottak, a másik pedig a pessou, ami tulajdonképpen egy lekerekített szélű cserépdarab volt.

^{(Fotó: Facebook/Aquincumi Múzeum)}

A középkorban, Európában a paraszti sorba születők kénytelenek voltak visszatérni az ősember praktikájához, míg a nemesek rongydarabokat, valamint puha tollakat használtak vécézés után. A franciák aztán 1700-ban feltalálták a bidét, ami lehet, hogy meglepő, de pónilovat jelent. Ez nem véletlen, hiszen így utaltak rá, hogyan is kell helyesen használni.

Európán kívül homokkal, kövekkel oldották meg a problémát, majd vízzel megmosakodtak. Aki pedig északra született, annak nyilván ott volt a hó. A muzulmánoknál még most is él egy hagyomány, ami másoknak talán elsőre bizarr lehet: ugyanis ott az a módi, hogy a jobb kezüket használják csak az evésre, míg a ballal magukat mossák a dolguk elvégezte után - ehhez tartozó érdekesség, hogy a fejlettebb muszlim régiókban még ma is a fürdőszobai alapfelszereléshez tartozik a bidé, de az emberek egy részének ez még mindig furcsa és megszokhatatlan dolog, néha igen viccesen reagálnak azok, akik életükben először ülnek rá egy ilyenre.

[[v1]]

Láthatjuk tehát, hogy a világ legtöbb részén jó sokáig nem került szóba a papír, mint vécézéshez használatos eszköz, de a középkori Kínából vannak olyan feljegyzések, amik arra utalnak, hogy a császári udvarban az előkelőségek még akkor is papírral tisztították magukat. A nyugati világban csak jóval később tértek át erre, de kezdetben itt is csak újságpapírt, majd gyógyászati célú papírtörlőket használtak.

Bár arról csak legendák és találgatások vannak, hogy ki találta fel a ma ismert wc papírt, az bizos, hogy egy amerikai úriember, bizonyos Seth Wheeler szabadalmaztatta 1871. július 25-én - később ő is jegyeztette be a tekercses verzióját. Az első WC papírokat - amiket az Albany Perforated Wrapping Paper Co. gyártott - eleinte csak az Egyesült Államokban ismerték, majd Nyugat-Európára is átterjedt. Aztán szépen lassan jöttek a több rétegű, színes, illatos, ilyen pihe, olyan puha WC papírok - ezek Magyarországra csak a rendszerváltás után értek el.

[[cikk]]

Na, de mit hoz a jövő? Tudniillik a mai világban nagyon úgy tűnik, hogy leáldozóban a toalettpapírok kora, és egy olyan találmány veszi át a helyét, amit még Japánban fejlesztettek ki 1999-ben.

Ez egy olyan beépített szerkezet, ami testhőmérsékletű vízzel lemossa az ember alsó fertályát, majd meleg levegővel megszárítja.

Ezt a találmányt egyébként egyre több cég alkalmazza, például a holland Frankfurter Allgemeine Zeitung, akik nagyon komolyan veszik a papír-, és hulladékmentes iroda státuszt, és azon a véleményen vannak, hogy a toalettpapír hamarosan teljesen eltűnhet a boltok polcairól.