A királyi család tiltotta, Harry herceget végül mégiscsak a terápia mentette meg önmagától
Olvass tovább...
A brit királyi család egyik divatikonja volt.
Néha nem is gondolnánk, hogy egy adott személy mennyire másmilyenebb volt annál, mint amilyen jelenleg a viselkedése. Hajlamosak vagyunk elkönyvelni valakit olyannak, amilyennek éppen látjuk és bele sem gondolunk, hogy b*szki, ő is volt például fiatalabb és vadabb: bele sem gondolunk néha abba, hogy más is átmehetett olyan drasztikus változásokon, történhetett vele olyan dráma vagy csalódás, ami miatt 180 fokos fordulatot vett. A mai társadalom embere kicsit hajlamosabb az önzőségre a tekintetben, - vagy inkább naivság, nemtörődöttség? -, hogy minden negatív dolog csak és kizárólag velük történik meg és mindenki másnak makulátlan az élete: hányszor hallottad azt a kérdést, illetve hányszor tetted fel saját magadnak is, hogy „Istenem, miért pont velem történik most ez?" Néha hozzátoldjuk a másik klasszikus felsóhajtást, a „mégis mit vétettem, ennyire rossz ember lennék?"
Általában hajlamosak az emberek minden veszekedésnél, minden összerözzenésnél, minden rosszabb mondatnál saját magukat megkérdőjelezni belül: a másikat elintézik azzal, hogy ez hülye és rosszul gondolja, de magunkat sem kíméljük közben sőt, csupán ezt nem mindig rakjuk ki a kirakatba. Van, amikor a saját belső szorongásunkat, félelmünket tesszük bele egy-egy megszólalásunkba, mert tudat alatt generálni akarunk egy jó kis összeveszést - és nem, nem élvezetből, hanem a megszokott védekezési mechanizmusnak köszönhetően, hiszen mindig egyszerűbb a másikat ellökni a társaságunkból, mint feltétlenül megnyílni neki.
Olvass tovább...
Ha valaki tűzetesebben vizsgálja meg a brit királyi családot, az egész monarchiát, és ebbe egy kicsit így vagy úgy, de a Netflixes Korona is betekintést enged, akkor rájöhet, hogy nekik triplán nem egyszerűbb a helyzetük, ha önmagunkról, az önazonosságrukról és az emberi kapcsolataikról van szó. Míg mi hétköznapi halandóként „csak" önmagunkkal és pár emberrel küzdünk meg olykor a Társadalmi elvárásokkal, addig a királyi család nem csak küzd, hanem legtöbbször le is kell mondania az érzelmekről és arról, akik ők valójában: és miért? Egy múlt, egy rang, egy nép miatt.
A divat e szempontból menekülés is lehet: valami, amiben szabadon kiélheti magát az ember, persze itt is azért szigorú keretek között. Károly király húga, II. Erzsébet egyetlen lánya most már nem szerepel annyit a sajtóban: még mindig, ha szükséges, akkor nem hagyja magát és bátran beszól bárkinek, de a 70-es és 80-as években jobban a figyelem középpontjában volt. Persze lehet mondani, hogy fiatal volt, az uralkodó lánya volt ráadásul, a trónörökös egyetlen szem húga, de Anna hercegnő minden szempontból más, mint mondjuk Diana vagy Meghan Markle.
De Anna volt a stílusikonság koronázatlan királynője és úttőrője, utána lett Diana és végül Meghan Markle és Katalin. Egyébként igazán különleges, hogy Anna hercegnő volt az egyetlen, aki már első látásra nem kedvelte Meghan-t: vajon mit láthatott benne, ami miatt úgy érezte, hogy nem szimpatikus? Vajon önmagát látta egy kicsit a lányban, vagy Harry herceg akkor még barátnőjébe, vagy egyszerűen csak megérezte, hogy Meghan nem lenne képes minden érzelmeit és önmagát kizárni a Korona miatt?
A néhai királynő húga mindig tudta, mit és hogyan viseljen és azért ez az akkori időben eléggé nagyszámba ment, viszont sosem volt olyan, aki félt volna, aki másokra támaszkodott volna. Nem az a kiszolgáltatott személyiség, de a szülei, Fülöp és Erzsébet sem voltak olyanok, akiket könnyen irányítani lehetett volna.
forrás: Nők lapja
forrás: Nők lapja
forrás: Bettmann/CORBIS
A 72 éves hercegnőt legutóbb az amerikai Kennedy reptéren látták, teljesen egyedül, mindenféle biztonsági szolgálat nélkül. Csak ő, ahogy a menetrend szerinti járatról szállt le és az emberek között sétált a börőndjével:
Úgy töltött egy hetet New Yorkban, hogy semmiféle különös feltűnést nem keltett.