József Attila gyerekként leírt egy nagyon rejtélyes dolgot, amire eddig nem igazán kerestük a választ

József Attilát a 20. század egyik legjelentősebb költőjeként tartjuk számon. 1905-ben született a Ferencvárosban, egy meglehetősen szegény családban, és alig volt 11-12 éves, amikor a legelső ismert versét írta. Amit mi is kívülről fújunk, hiszen a gyűjteményes köteteibe is bekerült:

„De szeretnék gazdag lenni,

Egyszer libasültet enni,

Jó ruhába járni kelni,

S öt forintér kuglert venni”

– szól a Kedves Jocó! című költeményének első strófája. A mai olvasók fejébe rögtön két dolog is szöget üthet már e néhány sor kapcsán is. Egyrészt az, hogy mi az a kugler, a másik pedig – és ez a nagyobb rejtély –, hogy a fiatal szerző miért forintban számolt az első világháború idején, holott ezt a fizetőeszközt csak 1946-ban vezették be Magyarországon.

Az első kérdésre egyszerűbb a válasz, a kugler ugyanis nem más, mint a híres cukrászmester, a soproni születésű Kugler Henrik által az 1870-es években kifejlesztett és elterjesztett finomság, a minyon. A név azonban túlságosan franciásan hatott, ezért idehaza akkoriban inkább kuglerként emlegették.

Így tett a gyermek József Attila is, aki nem sajnált volna 5 forintért venni az általa bizonyára kevésszer kóstolt édességből. De miért éppen forintot emlegetett? Hát az nem a második világháború után lett a törvényes fizetőeszközünk?

Valójában nem, hiszen a kiegyezés évében, 1867-ben vezették be az osztrák–magyar forintot, amely először fémpénzként jelent meg, majd papírbankóként is. Egészen 1892-ig, az aranyvaluta-alapú korona bevezetéséig volt hivatalosan forgalomban, de a gyakorlatban egészen az 1900-as évek elejéig, ezért ismerhette jól még a költőpalánta is.