Brutális tévhitek a szelektív hulladékgyűjtésről – jobb, ha te is tudsz ezekről

Manapság már nem kétséges, hogy egyre többen gondolkodnak környezettudatosan, tesznek a körülöttük lévő világért, azért, hogy a következő generáció egy élhető világban nőjön fel. De, mennyire nehéz környezettudatosnak lenni, és milyen akadályokba ütköznek azok, akik szelektíven gyűjtenék a hulladékot? Ezekről a kérdésekről beszélgetett Szabó György, a Humusz Szövetség munkatársa és Gonda Gréta.

„A hulladék szelektív gyűjtésének rendszere aránylag jól kiépült Magyarországon: a papír-, a műanyag és a fémhulladék különgyűjtésére többnyire létezik megoldás a magyar háztartásokban”

– fogalmazott Szabó György a szövetség nulla hulladék programvezetője, hozzátéve, hogy azért akadnak problémák. A szakember úgy látja,

• nincs mindenki tisztában azzal, milyen típusú műanyagokat tehetnek az erre kijelölt kukába;
• nem biztos, hogy az adott csomagoláson szerepel a műanyag típusát jelölő szám vagy betűkód;
• továbbra sem megoldott az üveghulladék és a konyhai szerves hulladék házhoz menő szelektív begyűjtése.

Tévhitek és tévedések

A HVG megkereste a téma kapcsán a Budapesti Közművek Nonprofit Zrt. kommunikációs igazgatóságát, és kiderült, a legnagyobb probléma szelektív gyűjtésben a kevert csomagolási hulladék jelenti. Ugyan ezekbe, a sárga tetejű edényekbe tárolókba csak műanyag, fém és italoskarton (TETRAPAK) csomagolási hulladék tehető, mégis a belekerült termékek 55–60 százaléka oda nem való „idegen anyag” – háztartási berendezések tartozékai, alkatrészei, játékok. De a köztudatban bőven vannak még tévedések, tévhitek. Mint a Humusz Szövetség munkatársa rámutatott, 

a cél nem a szelektív hulladékgyűjtés, hanem a hulladék keletkezésének megelőzése, valamint az újrahasználat és az újrahasználatra történő előkészítés (javíttatás, szervizelés) lenne;
a szelektíven gyűjtött anyagok nem minden esetben kerülnek újrafeldolgozásra;
hiába gyűjtik be a szelektív hulladékot, ha a folyamat előtt/alatt az anyag olyan mértékben szennyeződik, hogy nem lehet már újrafeldolgozni.

Jó példák és szabályozás

Adódik ezek után a kérdés, milyen megoldások, lehetőségek vannak. Az egyik, hogy lehetne például jó példákat átvenni külföldről.

„Rendszeresen jelzik felénk, hogy egy-egy vidéki helyszínen egyszerűen nem működik a zöldhulladék elszállítása. De a fővárosban sem ideális a helyzet – a lakosok által bezsákolt és az FKF által begyűjtött kerti zöldhulladék sajnos jelenleg nem komposztálásra, hanem égetésre kerül”

– árulta el Szabó György.

A Humusz Szövetség szakértője szerint Milánóban jól megoldott a biohulladék szelektív gyűjtése, hasznos lenne átvenni az olasz nagyvárosban alkalmazott gyakorlatot. Szabó György szintén jónak tartja, hogy az egyre több magyar ember érdeklődik a komposztálás iránt (a Humusz Szövetség is rendszeresen szervez a témában képzéseket), de hosszú távon szükség lenne a szabályozási környezet átalakítására, mert társadalmi szinten csak így lehetne előrébb lépni.