Putyin egyre kevésbé szalonképes, már berágott rá a pápa és Erzsébet királynő is

Putyin elnöknek már az ukrán háború kirobbantása előtt sem volt túl jó híre a nemzetközi politikában. Az, hogy kemény tárgyalófélnek számít, természetesnek tartható egy nagyhatalom vezetőjétől – az állandó késései viszont mindenkit az őrületbe kergetnek.

A pontosság a királyok udvariassága – mondta már a francia XVIII. Lajos is, az orosz elnök azonban ezt nem tartja magára érvényesnek. Megváratta már a pápát, II. Erzsébet brit királynőt és megannyi állam irányítóját. Pedig a diplomáciában minden nap percre pontosan be van osztva előre, a menetrend felrúgása tehát a legelítélendőbb bűnök egyike.

A tudatos késései magyarázataként többféle elmélet létezik. Úgy tartják Putyinról, hogy ha nem csúszik többet fél óránál, az már a legmélyebb tisztelet jele. A brit uralkodónőt legutóbb (2003-ban) „csupán” 14 percig váratta, ami nála kisebbfajta rekordnak számít. 2013-ban Ferenc pápa 50 percet kapott tőle a tétlen tűnődésre, két évvel később pedig már 80 percet.

Akkor az orosz elnök szóvivője tagadta, hogy mindezt azért tették volna, mert „izmozni” akartak a Szentatyával, de a rendkívüli udvariatlanságra aligha találhatunk más indokot. Ugyanez bújhatott meg 2012-ben is a háttérben az akkori amerikai külügyminiszter esetében, John Kerry-nek kereken három órát kellett várnia arra, hogy végre leülhessen Putyinnal. Abban az évben Obama elnök mindössze 40 percet kapott, amit megtiszteltetésnek is vehetett.

A csúcstartó kétségkívül Angela Merkel német kancellár, a birkatürelmű európai csúcsvezetőnek egy alkalommal 4 óra 15 percet kellett valamivel kitöltenie, mire orosz tárgyalópartnere végre befutott. Putyin exfelesége, Ljudmila szintén eleget sírdogált az első randijaikon, hiszen a férfi másfél órás csúszásai normálisnak voltak mondhatók.

A késések állítólag annak a pszichológiai játéknak a részei, ami az orosz elnök tárgyalásait egyébként is jellemzi. Szeret alaposan felkészülni a beszélgetésekre, és közben manipulálni a partnereit.

„A tettetett késései abból a vágyból fakadnak, hogy megmutassa, cári helyet foglal el a világpolitikában, mintha az Orosz Birodalom a fénykorát élné”

– filozofálgatott Dmitrij Abramov politikai elemző. A kiszámíthatatlanságnak egyébként biztonsági okai is vannak, egy nem óraműpontossággal felbukkanó vezető ellen ugyanis sokkal nehezebb merényletet kitervelni és végrehajtani.