Holtakat támasztott fel és gyilkos hentesekkel küzdött az eredeti Mikulás

A Mikulást egészen az 1930-as évekig számtalan módon ábrázolták, de aztán a figurájára lecsapott a Coca-Cola, és onnantól kezdve a hosszú szakállú öreget csakis piros-fehér öltözékben tudjuk elképzelni, vagyis az üdítőitalgyár színeiben.

A testes, pirospozsgás, jól ismert verziót Haddon Sundblom alkotta meg, aki 1931 és 1965 között rengeteg reklámot festett a Mikulással a főszerepben, és elképesztően jól keresett vele. Alkalmanként akár 1000 dollárt is kapott egy képért – akkor, amikor 700 dolcsiért már autót lehetett venni.

A művész az első, 1931-ben készült képhez a barátját, Lou Prentisst használta modellként, aki nyugdíjas házaló ügynök volt. Annak halála után pedig nem volt hajlandó senkivel sem osztozni a tiszteletdíjon, ezért magát festette le Mikulásként, tükröt használva, végül pedig fotók alapján dolgozott.

Az általunk Télapónak is hívott ajándékhozó mintájául Szent Miklós mürai püspök alakja szolgált. Ő volt az, aki titokban arannyal teli erszényt dobott három házasodni készülő, szegény lány ablakán, így megmentette őket attól, hogy prostitúcióra kényszerüljenek.

Ugyancsak Miklós volt az, aki visszaadta három elveszett gyermek életét. Ők játék közben tévedtek be egy gonosz mészároshoz, hogy ételt és szállást kérjenek tőle. A férfi azonban éles kést vett elő, meggyilkolta a gyerekeket, és sóval teli kádba tette a testüket, hogy ne romoljanak meg. Miklós feltámasztotta őket, nem csoda tehát, hogy a gyerekek patrónusaként is tisztelik.

Nem ez az egyetlen borzasztó dolog, ami a Mikulás nevéhez fűződik. Azt például, hogy a kéményen keresztül mászik be a házakba az ajándékkal, nem más, mint Washington Irving találta ki.

Az amerikai szerző írta 1819-ben Az Álmosvölgy legendája (Sleepy Hollow) című rémtörténetet, amelyben egy fejnélküli lovas és más szörnyűségek szerepelnek. Csoda, hogy ennyi beteges sztoriból végül egy nagyon is szerethető figura vált a kultúrtörténetünk részévé: a Mikulásé.