Mesékről elnevezett betegségek, amelyek rémmesébe illő tüneteket produkálnak

A nyúl üregében

A másnéven Todd-szindrómaként is emlegetett betegség egy ritka neurológiai állapot, amely közismertebb nevét Lewis Carroll 1865-ös műve – az Alice csodaországban című mesekönyv – után kapta.

„Most hát olyan hosszúra nyúltam, mint a világ legnagyobb távcsöve. No, szervusztok, lábaim.
Tudniillik lenézett a lábaira. Alig látta őket, olyan messzire estek tőle.”
(Részlet: Lewis Carroll – Alice Csodaországban)

A betegséget John Todd brit pszichiáter fedezte fel 1955-ben, elszenvedői pedig többféle érzékelési és észlelési problémával küzdenek. 

Előfordulhat például, hogy váratlanul minden babaház méretűvé zsugorodik össze körülöttük (mikropszia), vagy épp ellenkezőleg: az érzékelt tárgyak magukhoz képest váratlanul túl nagynak tűnnek (makropszia). A Todd-szindróma epizódjai során továbbá a betegek sok egyéb tünet mellett teleopsziát is tapasztalhatnak – ezt úgy kell elképzelni, mintha egy távcső rossz felébe néznénk bele:

ilyenkor a tárgyak távolabbról jelennek meg, mint valójában, és torzítva látjuk őket. 

Azok, akik ilyen tüneteket tapasztalnak, saját testrészeiket általában nagyobbnak vagy kisebbnek érzékelik, mint a valóságban, és az egész jelenséget egyfajta testen kívüli élményként élik meg (mintha az elméjük elszakadna a testüktől, a körülöttük lévő tárgyak ilyenkor valótlannak hatnak).

A tünetegyüttes eléggé hasonlít ahhoz, amit Alice tapasztalt, amikor megette a gombát (magyar fordításban a süteményt) Lewis Carroll híres Alice Csodaországban című könyvében, melynek hatására a lány testének mérete hol megnő, hol összemegy – innen ered a szindróma neve.

^{Részlet Alice Csodaországban 2010-es filmváltozatából. Forrás: pluggedin.com}

A tünetek összefüggésbe hozhatóak a migrénnel, az epilepsziával, a stroke-kal, a fejsérülésekkel, a fertőzésekkel, a gyógyszerekkel és a stresszel is – viszonylag tehát sok minden miatt kialakulhat, a panaszok pedig általában összeköthetőek az elalvással. 

Azt azonban, hogy pontosan mi is okozza a szindrómát, egyelőre nem tudjuk. A tünetek egy nap többször is felléphetnek, és néhány perctől néhány napig vagy akár egy hétig is eltarthatnak. A beteg érthető riadalmán kívül az Alice csodaországban-szindróma nem mondható kifejezetten veszélyesnek, és szerencsére hatékony kezelések léteznek a szimptómák megszüntetésére.

Az örök álom fogságában

A Csipkerózsika-, másnéven Kleine-Levin-szindróma egy ritka alvászavar, amelyet kognitív és viselkedési zavarokkal, például zavartsággal, a realitásérzék elvesztésével, apátiával, kényszeres étkezéssel és hiperszexualitással társuló súlyos hiperszomnia (aluszékonyság) visszatérő epizódjai jellemeznek. Az alvási epizódok néhány naptól több hétig, sőt, akár hónapokig is tarthatnak. 

„Ilyenkor a betegek akár napi 20–22 órát is képesek átaludni, amikor pedig nem alszanak, álomszerű transzban esznek, isznak, vagy mennek el a WC-re, hogy aztán ismét visszadőljenek az ágyukba. De, ami a legrosszabb, hogy amikor felébrednek, nem emlékeznek semmire, egyszerűen átalusszák az életüket: a legjelentéktelenebbtől a legmeghatározóbb pillanatokig” 

– írja az alvas-zavar.hu.

^{Forrás: alvas-zavar.hu}

A mesebeli Csipkerózsikával ellentétben tehát a Kleine-Levin-szindrómás embereket fel lehet ébreszteni egy-egy epizód alatt, és alkalmanként maguk is felébredhetnek enni vagy vécére menni, azonban gyakran emlékek nélkül ébrednek fel.

Egy 17 éves Csipkerózsika-szindrómában szenvedő, kolumbiai lány egyszer 48 napon keresztül aludt, és a hírek szerint, miután felébredt, ideiglenesen elfelejtette saját édesanyja arcát

– olvasható a livescience.com oldalán.