„A járványt sem érdemeljük meg. Egyszerűen van”

A Kanadában élő magyar származású pszichoterapeutát, Feldmár Andrást kérdezte meg a Fidelio azzal kapcsolatban, hogyan látja a mostani helyzetet, egyáltalán mit gondol a koronavírus-járványról.

Csernus Imre: Hogyan ne adjuk fel azt, amit életnek hívunk?

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Arra a kérdésre, hogy más-e ez a félelem most, amikor nem ember bánt embert, a pszichoterapeuta elárulta, inkább szorogunk, mintsem félünk:

„A szorongást szerintem »csináljuk”, nem száll ránk, nem hatol belénk, hanem mi csináljuk, mert valamit akarunk, amit nem lehet akarni. Ha lefekszem és aludni akarok, akkor szorongani fogok, mert aludni akarni nem lehet”.

Feldmár úgy látja, most arról folyik diskurzus, hogy azért van ez a vírus, mert  „rosszak voltunk”.

„Egy gyerek azt gondolja, hogy azért rossz nekem, mert rossz voltam. Nem engedheti meg magának, hogy azt gondolja, azért rossz nekem, mert a szüleim rosszul bánnak velem, ugyanis nincsen hová mennie. Nos, ha a szüleim rosszul bántak velem, rosszul bántak volna bárkivel. Nem érdemeltem meg. Itt ez a vírus. Nem érdemlem meg, mert nincs olyan, hogy valaki megérdemeljen valamit. Az egy mese. A gazdagok megérdemlik a gazdagságukat? Nem. A szegények megérdemlik a szegénységüket? Nem. Az élet rendetlen. A járványt sem érdemeljük meg. Egyszerűen van”

– fejtette ki véleményét Feldmár.

Karanténba zárva: gond, ha épp nincs kedvünk semmihez?

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Szerinte vannak olyanok, akik a mostani időszakban fejükre húzzák a paplant, és azt mondják, majd akkor ébrednek fel, ha ennek vége. Míg mások

„meg akarják ismerni magukat új helyzetekben, élvezik, amit csinálnak – kenyeret sütnek, improvizálnak, kreatív tevékenységben merülnek el”.

S, hogy Feldmár szerint mit kell az emberiségnek tanulnia a mostani helyzetből?

„Remélem, hogy a járvány elmúltával sokan önként bezárkóznak majd egy-egy hétre valaki olyannal, akivel szeretnek együtt lenni. Az otthon az a hely, ahol inkább vagyok, mint bárhol máshol, ahova örömmel térek haza. Szóval annyit mindenképpen tanuljunk, hogy mire a következő karanténra lesz szükség, legyen már egy otthonunk, ahol szívesen vagyunk, olyannal, akit a legjobban szeretünk”

– mondta az elismert pszichoterapeuta.