Összeesküvés-elméletnek tűnt, de kiderült a sötét igazság: CIA-börtönök működtek Európában

2005 novemberében olyan történet jelent meg a Washington Postban, amelynek részletei szinte egy politikai thrillerből származhattak volna. A lap amerikai és külföldi tisztviselőkre hivatkozva azt írta, hogy a CIA titkos börtönhálózatot működtet a világ különböző pontjain, és ennek részeként kelet-európai demokratikus országokban is tartanak fogva terrorizmussal gyanúsított embereket. A titkos rendszer a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után épült ki, és különböző időpontokban nyolc országban működtek hozzá kapcsolódó helyszínek. A Washington Post tudta, mely kelet-európai államokról van szó, de az amerikai kormány kérésére nem nevezte meg őket.

A CIA titkos európai börtöneiről szóló „összeesküvés-elmélet” mögött egy valódi amerikai program állt

Az első nagy fordulat 2006. szeptember 6-án következett. George W. Bush amerikai elnök ekkor először ismerte el nyilvánosan, hogy az Egyesült Államok valóban létrehozott egy külön CIA-programot, amelyben terrorizmussal gyanúsított vezetőket és operatív személyeket az Egyesült Államokon kívül tartottak fogva és hallgattak ki. Bush azonban egy kulcsfontosságú részletet továbbra sem árult el: azt, hogy pontosan mely országokban működtek ezek a helyek.

„A program számos részletét, beleértve azt is, hogy hol tartották fogva ezeket az embereket, nem hozhatjuk nyilvánosságra”

– közölte az amerikai elnök.

Repülési adatok és hírszerzési források vezettek el a lengyel és román CIA-börtönökhöz

Az Európa Tanács keretében Dick Marty svájci politikus vezetésével indult vizsgálat. A kutatók többek között nemzetközi repülési adatokat, légiforgalmi nyilvántartásokat és amerikai, illetve európai hírszerzési források információit vetették össze. A 2007 júniusában közzétett Marty-jelentés rendkívül súlyos következtetésre jutott: a jogi és emberi jogi bizottság tényszerűen megállapítottnak tekintette, hogy Lengyelországban és Romániában több éven keresztül CIA által működtetett titkos fogvatartási központok léteztek.

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének később elfogadott határozata valamivel óvatosabban fogalmazott: „nagy valószínűséggel megállapítottnak” tekintette, hogy Lengyelországban és Romániában ilyen létesítmények működtek. A lengyelországi helyszínt a Stare Kiejkuty hírszerzési kiképzőbázishoz kötötték. A lengyel parlament egyik korábbi, zárt ajtók mögött végzett vizsgálata után a nyilvánosság felé még azt kommunikálták, hogy nem találtak CIA-börtönt az országban. Évekkel később azonban az Emberi Jogok Európai Bírósága már egészen más következtetésre jutott.

Strasbourg végül azt is kimondta, hogy Lengyelország tudott a CIA titkos műveleteiről

2014. július 24-én az Emberi Jogok Európai Bírósága két kulcsfontosságú ügyben hozott ítéletet. A bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján minden észszerű kétséget kizáróan megállapította, hogy Abu Zubaydah és Abd al-Rahim al-Nashiri 2002. december 5-én CIA által használt repülőgéppel érkezett Lengyelországba, majd egy titkos CIA-létesítményben tartották őket fogva. A bíróság azt is megállapította, hogy a lengyel hatóságok ismerték a CIA tevékenységének természetét és célját, és együttműködtek a műveletek lebonyolításában.

Lengyelország többek között lehetővé tette az ország légterének és repülőterének használatát, logisztikai segítséget és különleges biztonsági intézkedéseket biztosított, valamint közreműködött a foglyokat szállító repülőgépek mozgásának elfedésében. Al-Nashiri esetében az európai bíróság anyagai olyan bánásmódot is rögzítenek, mint a hosszú ideig fenntartott stresszhelyzetek, a kivégzés színlelése és a fogoly családjának bántalmazásával való fenyegetés. A CIA szélesebb fogvatartási programjában alkalmazott úgynevezett „megerősített kihallgatási technikák” között szerepelt a waterboarding, a szűk dobozba zárás, a falhoz állítás és más kényszertesthelyzetek is.

Romániában 2003 és 2005 között működött egy titkos CIA-börtön

A következő fontos bizonyíték Romániához vezetett. 2018-ban az Emberi Jogok Európai Bírósága az Al Nashiri kontra Románia ügyben arra jutott, hogy az úgynevezett Detention Site Black valóban Romániában működött. A bíróság szerint a CIA titkos fogvatartási helye 2003 szeptemberétől 2005 novemberéig működött az országban, Al-Nashirit pedig 2004 áprilisától legkésőbb 2005 novemberéig ott tartották fogva. A bíróság azt is megállapította, hogy Románia tudta, milyen célt szolgál a CIA tevékenysége, és együttműködött az amerikai hírszerzéssel.

Az ügyben vizsgált bizonyítékok szerint a romániai helyszín röviddel a Washington Post 2005. november 2-i leleplező cikke után szűnt meg. A Detention Site Black 2005. november 5-re bezárt. Vagyis miközben a világ még azt próbálta kideríteni, igaz-e egyáltalán a történet, az egyik érintett titkos létesítmény már bezárás alatt állt.

Litvániában is bebizonyosodott a CIA titkos börtönének létezése

2018-ban Strasbourg Litvániával kapcsolatban is ítéletet hozott Abu Zubaydah ügyében. A bíróság arra jutott, hogy Litvánia 2005 februárja és 2006 márciusa között titkos CIA-fogvatartási helynek adott otthont, és Abu Zubaydah-t ezen a helyen tartották fogva. A strasbourgi bíróság szerint a litván hatóságok tudták, hogy a CIA olyan bánásmódnak teheti ki a foglyot, amely sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét. És még húsz évvel az első nagy leleplezés után is kerülnek elő újabb jogi következmények. ​2026. július 7-én az Emberi Jogok Európai Bírósága egy újabb ügyben, ezúttal Al-Nashiri esetében is kimondta Litvánia felelősségét.

A bíróság szerint Al-Nashirit több mint öt hónapon keresztül, 2005 és 2006 között tartották fogva egy Litvániában működő titkos CIA-létesítményben. A litván hatóságok emellett segítették a továbbszállítását annak ellenére, hogy fennállt a tisztességtelen eljárás és az Egyesült Államokban kiszabható halálbüntetés veszélye.