Valóban megtalálták a Biblia leghíresebb hajóját? Közelebb lehet Noé bárkája, mint gondoltuk

A Törökország délkeleti részén, a Doğubayazıt járásban található, mintegy 2000 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő Durupınar-képződmény évtizedek óta a régészet és a geológia egyik legélesebb vitájának középpontjában áll. A híres Ararat-hegytől mintegy 29 kilométerre délre elterülő, egy hatalmas hajóra megszólalásig hasonlító alakzat sokak szerint a Biblia által leírt Noé bárkájának fosszilizálódott maradványa lehet.

Az ősi tervrajz és a méretek

A bibliai Teremtés könyve pontos leírást ad a bárka felépítéséről: 300 könyök hosszú, 50 könyök széles és 30 könyök magas építményről ír, amely három belső szintből állt, és szurokkal lett szigetelve.

A méretek elemzésekor a kulcs az ókori mértékegység, a könyök értelmezésében rejlik:

• Hagyományos héber könyök (kb. 44,5 cm): Ezzel számolva a hajó hossza körülbelül 133,5 méter lenne.

• Egyiptomi királyi könyök (kb. 52,4 cm): Ezzel a hivatalos mérnöki egységgel számolva a 300 könyök pontosan 157 méterre adódik.

A Durupınar-képződmény hossza a terepen pontosan 157 méter. A hajóforma 6:1 arányú hossz-szélesség eloszlása a modern hajóépítészet szerint is a legstabilabb kialakítás a nyílt, viharos vizeken való fennmaradáshoz.

Mi rejtőzik a föld alatt? A radaros vizsgálatok

Az 1980-as évek első méréseit követően a legmodernebb talajradar (GPR) és elektromos ellenállás-mérési technológiák révén részletes kép rajzolódott ki a felszín alatti rétegekről:

• Központi folyosó: A mérések egy nagyjából 71 méter (234 láb) hosszú belső tengelyt mutattak ki a képződmény közepén.

• Derékszögű belső hálózat: A természetes üledékekre vagy iszapfolyásokra nem jellemző, szabályos derékszögű terek és válaszfalak rendszere húzódik a mélyben.

• Három szint: A mérések igazolták a három egymás feletti, párhuzamosan futó vízszintes padlószint jelenlétét.

A talaj kémiai ujjlenyomata

A független talajelemzések áttörést hoztak a helyszín vizsgálatában. A képződmény belsejéből vett mintákat hasonlították össze a közvetlenül mellette lévő kontrollmintákkal:

• Szerves szén: A képződményen belüli talaj 2,72-szer több szerves szenet tartalmazott.

• Kálium: A káliumkoncentráció mintegy 40%-kal volt magasabb a hajóformán belül.

• Szerves anyagok: A lebomlott szerves anyagok mennyisége a duplája volt a külső lejtőn mért értékeknek.

A kémiai eltérések éles vonallal követik a képződmény körvonalát, ami arra utal, hogy a területen egykor hatalmas mennyiségű szerves anyag – például faanyag – bomlott le.

Sziklák és ókori hivatkozások

A helyszín közelében, Üzengili (korábban Arzap) falujánál több tonnás, átfúrt tetejű kőtömböket találtak. Ezek a szakértők szerint úgynevezett úszóhorgonyok (viharhorgonyok) lehettek, amelyeket a sodródó hajók stabilitásának megőrzésére használtak az ókorban.

A történelmi feljegyzések szintén alátámasztják a régió jelentőségét:

• Berosszus (i. e. 275): A babiloni történetíró szerint a bárka maradványai a kurd hegyekben maradtak meg.

• Flavius Josephus (i. sz. 93): Utalást tesz arra, hogy a helyiek a bárka maradványairól kapart szurkot használtak védőamulettként.

• Környékbeli helynevek: A régió régi térképein szereplő elnevezések (például Naxuan – Az első leszállás helye, vagy Şehre Nuh – Noé városa) mind a történethez kapcsolódnak.

A geológiai szkeptikusok álláspontja

A tudományos közösség egy része továbbra is óvatos. Egy korábban megjelent összefoglaló geológiai tanulmány szerint a képződmény egy természetes folyamat eredménye: egy kemény sziklatömb köré lerakódott, erodálódott iszapfolyás, amely csupán formájában emlékeztet hajóra.

Ugyanakkor a legújabb talajradar-eredmények és a szigorúan a kontúron belül maradó kémiai anomáliák magyarázata a mai napig a kutatások és szakmai viták tárgya. A végleges igazolást a mélyfúrási minták laboratóriumi vizsgálata hozhatja meg a jövőben.