Titokban brutális dologba kezdtek a japánok, az egész Földet megrázza a kísérletük

A part menti óriás: betonból emelt védelem

2011 március 11-én egy hatalmas szökőár zúdult Japán északi partjaira, nukleáris katasztrófát és több mint 20 000 áldozatot követelve. A tragédia nyomán a japán hatóságok elkezdték felépíteni a nemzeti biztonság legnagyobb ütemű betonvédelmét: mintegy 12 milliárd dollárt fordítottak egy gigantikus gát-rendszer kiépítésére, amit a sajtó „Japán Nagy Fal"-nak keresztelt.

A betonpárkány egyrészt az ekkor még fel sem tűnt, magasabb szintű szökőárakkal szembeni védelmet szolgálja, másrészt WHO-konform stabilitást biztosító, akár 15,5 méter magas szakaszokkal, 25 méter mély alapokkal és masszív, széles lábazattal - egészen 396 kilométer hosszan, a tervek szerint később 430 km-re bővítve.

Biztonság vagy zsákutca? A kritikus vélemények

Bár a hatalmas fal elsődleges célja, hogy családok és közösségek számára értékes másodperceket nyerjen az evakuáláshoz (2011-ben sokan csak 1-2 perccel maradtak le a túlélésről), a szakértők és a helyi lakosok körében egyre többen óvatosságra intenek. Kutatásokkal igazolták, hogy a természetes, park-szerű védő sávok - alacsony, növényzettel fedett dombok - szinte ugyanolyan hatékonyak lehetnek a hullámenergiák gyengítésében, miközben megmarad a parthoz való hozzáférés és a természetes élőhelyek funkciója.

További kritikák szerint a falak elválasztják az embert a tengerrel való hagyományos kapcsolatától, látványuk sivár, a turizmust és a halászatot is jelentősen visszavethetik, a kormány tervei ráadásul gyakran nem veszik figyelembe a helyi, természeti szempontokat.

Beton vagy biodiverzitás - merre tovább?

A gátak hosszú távú előnye vitathatatlan: a nagy méretű falak bizonyos esetekben csökkentik az áldozatok és az épületek károsodását. Kutatások szerint a 5 méternél magasabb védművek valóban hatásosabbak a pusztítás mérséklésében, míg az ennél alacsonyabbak még épp ellenkezőleg: biztonságba ringatnak és kockázatos fejlesztésekre ösztönözhetik a mögöttük élő közösségeket. Hasonlóan fontos tényező a parti erdők szerepe: kimutatták, hogy ezek is szignifikánsan csökkenthetik pusztítás és áldozat arányát. 

A kihívás lényege a kompromisszum: a betonfalak elterjedése mellett növekszik az igény a természet-alapú megoldásokra - partvédő parkokra, dombokra, növényzettel borított védősávokra. És persze a közösségi tudatosság növelésére: például úgynevezett szökőár-kövek, amelyek évszázadok tapasztalatát őrzik, figyelmeztetve a jövő generációit.

A Japán Nagy Fal: